Címlap Vélemény Szájhősök: tu...

Szájhősök: tudnának-e küzdeni bármiért is önmagukon kívül?

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Évek óta menetelnek, időnként pedig még coming outolnak is büszkén hazai baloldali, liberális vezető politikusok a Budapest Pride-on; és másról sem beszéltek az elmúlt hónapokban, mint hogy Orbán Viktor és a Fidesz

  • homofób,
  • lábbal tiporja a szexuális kisebbségek jogait,
  • ellehetetleníti és üldözi őket,
  • és összemossa a pedofíliát a homoszexualitással, ami aljasság, mert
  • a magyarok igenis elfogadók és nyitottak, csak a jobboldali politikusok maradiak, és még g.cik is. Meg egyébként is az ereszen csúszó szájerjózsef, hahaha.

A Fidesz azt mondta, hogy az apa férfi, az anya meg nő; és egyébként minden felnőtt azt csinál, amit akar a négy fal között, de nem tartják jónak a „melegpropagandát”, ezért törvényi úton akadályozták meg, hogy az óvodákban és iskolákban női ruhákba öltözött, műmellű drag queenek bábozzanak a gyerekeknek – mint Nyugat-Európában és az USA-ban egyre többször. Mindezért elképesztő vehemenciájú hazai, európai és világszintű gyűlöletcunamit kaptak, tüntetésekkel fűszerezve.

Hogy kinek van „igaza”, az történetünk szempontjából most teljesen lényegtelen!

A baloldal árulása

Eddig tehát a tájékozatlan ember (egyszeri választó) számára az volt a képlet, hogy vannak a felvilágosult, elfogadó baloldali és liberális politikusok, és vannak a már-már fasiszta, kirekesztő, maradi, homofób jobboldaliak.

Ez a szép kép azonban Pécsett mindenképpen megdőlt azzal, hogy a baloldal vezető helyi politikusainak hirtelen fontosabb dolga akadt, mint hogy elmenjenek a Pécs Pride felvonulásra, és ezen a polgármester, Péterffy Attila sem vesz részt. Más szavakkal: nem állnak ki a szexuális (itthon ugyebár „eltiportnak” mondott) kisebbségek jogegyenlősége mellett. Elárulták tehát azt, amiért eddig szóban küzdöttek, de most a valódi tettek elől már kihátrálnak.

Akit váratlanul ért a pécsi baloldal ezen „árulása”, az nincs tisztában a politikával. Ezt a lépést ugyanis megelőzte a pécsi önkormányzat egy semmiből érkezett tájékoztatója, amelyben kijelentették: a mérések szerint a pécsiek többségének nincs ínyére a Pécs Pride (micsoda meglepetés!!!). Már akkor borítékolni lehetett, hogy a városvezetés hogyan fog erre lépni – és ez be is következett: Péterffy Attila is bejelentette, hogy nem vesznek részt a felvonuláson. (Kérdeztünk tőle egyebet is ebben a témában napokkal ezelőtt, de egyelőre nem reagált lapuk konkrét, egyszerű, világos eldöntendő kérdéseire – a szerk.)

Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt feltételezzük:

a várható negatív politikai következmények, és a borítékolható népharag miatt döntöttek inkább a távolmaradás mellett.

Az ugyanis nem érv, hogy a Fidesz várható támadásaitól tartanak. Naná, hogy támadtak volna, ez a dolguk. Csakhogy míg a Fidesz „önazonos” módon támadott volna, hiszen eddig is tiltakoztak a „melegpropaganda” ellen, most újult erővel tehetik, hiszen

a baloldali garnitúra megfutamodott a csata, és az igazi kiállás, igazi érdekképviselet elől.

És az sem érv, és értékelhető kifogás, hogy “tiszteletben tartják” a pécsiek többségének pride-ot elutasító akaratát. Van ugyanis ennek a gyáva megfutamodásnak egy-két sokkal fontosabb üzenete. Mégpedig az, hogy

Orbán Viktor a kritika és óbégatás ellenére is beleáll a csatába, meg is indokolja, hogy miért hisz az ügyben, mit akar elérni; a baloldal viszont abban a pillanatban megfutamodik a csata elől, amint félő, hogy kritikát kap, vagy akár konfliktusok árán kellene védenie az álláspontját.

Ez egy nagyon fontos különbségnek látszik Orbánék és az ellenzék között. Ám ez nem minden!

Mikor hátrálnak meg újra, kit árulnak el legközelebb?

Ennek az egész ügynek ugyanis a legfontosabb kérdése (tanulsága) az, hogy mikor és kinek fordít majd hátat újra a baloldal, félve a politikai következményektől?

A politikai álláspontját meg kell tudnia védeni egy politikusnak. Sőt! Bizonyos elveket, értékeket akkor is képviselnie kell, vagy legalább meg kell próbálnia érvelni mellette és meggyőzni az embereket, ha elsőre a „népnek” nem tetszik. Akkor is, ha ez nem könnyű, és akkor is, ha kemény csatát kell vívni.

Egy pillanatra a szexuális kisebbségek helyett (ami egy könnyen érthető ügy és dilemma) tételezzük fel, hogy például egy, az ország (vagy a város) számára előnytelen megállapodást kellene aláírniuk. És tételezzük fel, hogy ennek a megállapodásnak az előnytelenségéről csak nagyon keveseknek lenne fogalma, vagyis igazán könnyű lenne félremagyarázni (hazudni) majd, mert 10-ből 9,5 ember úgy se értené a felét se.

Harcolnának-e jeles baloldali, liberális politikusaink ez ellen? Vagy inkább aláírnák, mert az fájdalommentesebb, mint állni a külföldi kritikát és csatát? Mennének-e csatába az országért, ha azért sem állnak ki, amiért évek óta küzdöttek szavakkal és lobogtatták a szivárvány színű zászlót hirdetve az elfogadást?

A válasz egyértelmű. És minden józanul, higgadtan gondolkodni képes embernek okot kellene, hogy adjon az őszinte aggodalomra.

Ha valaki mindig arra megy, amerre a szél fújja, az valójában nem tart sehova, mert nem ura önmagának. Nem lehet ura az országnak, és nem lehet ura a városának sem. Csak egy szélkakas, ami peckesen áll ugyan, klasszul néz ki a szélben, de csak forgolódni tud összevissza. Másra nem jó!