Nagyon úgy néz ki, hogy a kormányellenes ellenzék megtalálni vélte a csodafegyvert Orbán Viktor ellen; ez a csodafegyver pedig nem más, mint a háború. A háború miatt pedig annak a narratívának a mindent elsöprő felerősítése, miszerint „Orbán egyenlő Putyinnal”! Olyan mélyen elhihették, hogy ez a taktika hatásos lesz, hogy még vidéken is ezzel az üzenettel nyomulnak fizetett hirdetésekben, többek között itt, Baranyában is.
De vajon tényleg hatásos-e az a narratíva, hogy Orbán = Putyin? (Az, hogy ez igaz-e egyáltalán, vagy totális kamu, az nem szempont egy politikai kampányban. Sajnos!) Az elmúlt években is ugyanezt az üzenetet terítette Orbán ellenzéke, de most Putyin egyre növekvő nyugat-európai elutasítottságát próbálják meglovagolni Márki-Zay Péterék, és minél inkább megpróbálják beütni az emberek fejébe ezt a párhuzamot.
Nincsenek barátok, csak érdekek
Ha az ember egy pillanatra kilép(hetne) a közösségi oldalán és kedvenc médiumai által létrehozott buborékból (amelyben Putyin maga az ördög, vagy Putyin-Orbán az ördög együtt; vagy Zelenszkij a komédiás ördög, stb.), akkor nagyobb eséllyel tudna gondolkodni egy keveset, kicsit talán tisztábban, mint a buborékjából ömlő érzelmi terrorposztok, és fake news-áradat sűrűjében. (Aki erre mélyebben is kíváncsi, annak ezt a linket ajánljuk, magyarul.)
Érdemes lenne talán azon is elgondolkodni egy pillanatra, hogy egy posztkommunista kelet-európai kisország (Magyarország), Nyugat és Kelet ütközőzónájában, a zűrzavaros balkáni posztkommunista térséggel maga alatt; mégis milyen kül- és gazdasági politikát válasszon, hogy ne legyen túlságosan kiszolgáltatott, mint amilyen volt az elmúlt 90-100 évben? Mert ha egy ország gyenge gazdaságilag és nem stabil, akkor annak lakói sem lehetnek azok.
Ideológiai megmondások és verbális erősködés helyett nem inkább kölcsönös együttműködésen, udvarias hangnemen alapuló gazdasági környezetre kell-e törekednie azért, hogy javítsa Magyarország pozícióját, esélyeit, lehetőségeit? Megpróbálva egyszerre nyitni gazdaságilag keletre és nyugatra is? Arra a keletre, például Kínára, amelyik az USA egyik legnagyobb finanszírozója, vagyis hitelezője évek óta.
A politika világában közhely, de igaz, hogy egy országnak nem barátai és nem ellenségei, hanem érdekei vannak. A kicsi országoknak is, meg a nagyoknak is. Aki ezt nem képes felismerni és eszerint lépni – ha tetszik az neki személy szerint, ha nem -, annak semmi keresnivalója nincs, vagy nem kellene, hogy legyen az országos politikában.
