Manapság gyakran mondogatják az emberek, hogy a felgyorsult világból kivesztek már a régi értékrendek, hogy mindenki önző módon csak halmozni próbálja az életet, ami szépen lassan felemészti az embert. Mert ugye régen tovább éltek a népek, biztonságosabb volt a közlekedés, sőt, volt biztonság és az ember még szerette a természetet. Ki ne hallotta volna már ezeknek és a hozzáhasonló közhelyeknek a mantrázását, viszont a világ messze nem ilyen fekete és fehér. Múlthéten találkoztunk Hadnagy Gáborral, aki itthonról indulva meg akarta valósítani a „nyugati álmot”, majd inkább a szívére hallgatva hazajött és beállt a családi gazdaságba.
Gábor egy teljesen átlagos 27 éves srác, barátai és családja Gubi néven emlegetik, Orfűn született, szereti az adrenalindús sportokat és a természet őszinte szerelmese. Öt éve már, hogy hazajött Németországból és 22 évesen beállt a családi bizniszbe, ami nem más, mint gazdálkodás. Gábor földet gondoz, állatokat tart, méhészkedik, horgásztavakat üzemeltet, őstermelői tevékenységeket végez és facsemetéket ültet.
Persze nem mindig volt ez így, ő is végigjárta az átlagos munkahelyek egy részét, mint kortársai, dolgozott a két országban a német autóipari óriások gyáraiban, de legbelül mindig úgy érezte, hogy hiányzik neki a családja, az állatok és mint tősgyökeres orfűi gyerek, a víz.
Na de hogyan lesz a 22 éves adrenalinfüggő srácból talpraesett ifjú gazda? Egy kicsit vissza kell menni ehhez az időben.
Gábor nagyapja kezdte el a gazdálkodást 50 évvel ezelőtt Kővágószőlős mellett, a családban már akkor megvolt az állatok iránti szeretet. Mindig is ridegállattartást végeztek, ugyan igyekeztek a piac számára ideális állatokat tenyészteni, de az idők során ez a marhákra és a malacokra szűkült le. Gábor gyerekkorában már sok időt töltött el a családi vállalkozásban, a természet és állatok iránti szeretetét a családja tanította meg neki. Tetszett neki, ahogyan a nagyapja és a család a természethez viszonyult, így szépen lassan az otthon látott értékrendből szenvedély lett. Végül ez volt az a fő mozgató rugó, ami a sokak számára monoton szürke hétköznapokból, a színes és szagos családi gazdaság felé vitte. Ez most első hallomásra egyszerűnek tűnhet, de koránt sem erről van szó.
Nincs két ugyanolyan nap
Gábor korán kezdi a napot és amint letudta a keléssel járó rutint már útjára is ered. Hogy mi lesz éppen a napi meló, azt előre pontosan sosem lehet tudni. Egy dolog biztos, az állatokat meg kell nézni, hogy minden rendben van-e velük. Viszont minden más már a szerencsén múlik, ugyanis az éjszaka bármi megtörténhet. Az időjárástól kezdve az állatok egészségi helyzetükön át egészen a kerítés állapotáig bármi megtörténhet. A tegnapi esti vihar nem okozott károkat? A tavakkal minden rendben van? A marhák egészsége rendben van? A galambok túlélték az éjszakát? (Sajnos legutóbb nem, elvitte őket a héja..) Egy munka rengeteg kis apró vagy épp komolyabb munkát szül maga után, így minden nap szinte más, mint az előző.
Főleg, ha az embernek van 10 malaca, 22 marhája, 3 komondor és egy vizsla kutyája, macskája, egy csapat vadkacsája, több méhkaptára és 3 horgásztónyi különböző hala van, a keszegtől kezdve a compón át egészen a busáig és akkor még meg se említettük, hogy évente úgy 2-3000 facsemetét ültet.
Fél életre elegendő a tenni való, de megéri?
„Én ezt szeretetből csinálom, nem a pénzt látom az állatokban. Az a szeretet, amit Ők nyújtanak, azt szeretném viszonozni én is. Az ember, ha belenéz egy állat szemébe, nagyon sok mindent lát rajta, a fájdalmat, a boldogságot és én azt szeretem, ha egy állat nyugodt és jól el van látva.” – válaszolta Gábor
Mindemellett őstermelői tevékenységekből tartják fent magukat, a méhészkedés, horgásztavak, fakitermelés és eladás illetve állattenyésztés a fő irányvonal Gáboréknál. Idővel pedig szeretnék kibővíteni a földjeiket.
Mit hoz majd a jövő?
Az ifjú gazda mindenképpen a családi földeken képzeli el jövőjét, viszont egy-két dologgal bővítené az évtizedes családi vállalkozást. A közeljövőben több figyelmet szeretne szentelni a horgásztavaiknak és a halneveltetésbe is belekóstolna. Nem titkolt vágya, hogy a tavaikat kiaknázva szeretnének építeni idővel pár házat partjaikra, hogy a városból kiszakadni vágyó emberek, ha ugyan pár órára csak, de megtehessék ezt.
