Nagyon szomorú ilyen történeteket hallani, ugyanakkor öröm az ürömben, hogy mindig kiderül, jó emberből van több. Ettől függetlenül még érthetetlen, miért kell az út szélén kitenni állatokat, amikor néhány kilométerrel arrébb ott az állatmenhely.
A történet az egyik kutyus, Tücsök számára már happy enddel zárult, ugyanakkor biztos, hogy nagyon sok sorstársának nincs akkora szerencséje, mint neki. Az egyik ismerősöm mesélte az alábbi szívszorító sztorit – akinek van háziállata, annak biztosan összeszorul a szíve, no meg az ökle is.
A közelmúltban Bőszénfa határában autóztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fehér autó áll az út szélén, mellette pedig egy kutya ácsorog. Először azt hittem, biztosan teszi a dolgát, a gazdi pedig nem szállt ki, de utána már rosszabb dologra gondoltam. Se poráz, se nyakörv nem volt rajta, nem mellesleg én tuti kiszálltam volna vele. Hazamentem, de nem hagyott nyugodni a dolog
– mesélte lapunknak Fábián Róbert.
Nem sokkal később a lányával visszaautóztak, és akkor már sehol sem volt a fehér kocsi, csak két kutyus ücsörgött az út menti füvön. Nem értették, mi történt velük, miért ment el a gazdi – arra vártak, hogy majd visszajön. Sajnos arra várhattak volna, viszont óriási szerencséjük volt, mert Robi nem hagyta ott őket.
– A párommal úgy döntöttünk, hogy elvisszük őket egy menhelyre. Felhívtuk a komlói Esély az esélyteleneknek kutyamentő egyesületet, ahol nagyon kedvesek voltak, nyitvatartási időn túl is fogadtak minket. Beadtuk a két kutyust, akik így nem maradtak az út szélén.
A történet az idősebb, nagyobb négylábú számára már igazi happy enddel zárult, ugyanis Tücsök szerető gazdikra talált – Mágocsra vitték el. Prücsök, a kistestű keverék kan viszont még keresi új otthonát.
„Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy a nagyobbik kutyus gazdára talált. Volt értelme segíteni, megkönnyeztem, bevallom őszintén. Egyet sajnálok csak nagyon, hogy nem írtam fel az autó rendszámát, mert egész egyszerűen nem hittem el, hogy ilyesmire készülnek” – tette hozzá Róbert.
Vigyázzunk ezekre a négy-, illetve kétlábú kedvencekre (vagy akár a láb nélküliekre), mert ránk vannak utalva, ki vannak nekünk szolgáltatva. Csak akkor tartsunk állatot, ha tudjuk, képesek vagyunk ellátni őket. Ha mégis beüt a krach, és valami miatt meg kell tőlük válni, ne az út szélét válasszuk, mert az tényleg nagyon útszéli megoldás: vigyük el egy állatmenhelyre, adjunk nekik egy új esélyt!
