A fiatalok és uránvárosi kocsmázók egyik közkedvelt helye a Pokol, ami immár 16 éve fogadja a szomjas vendégeket. Szabó Róbert, a hely tulajdonosa és megalapítója régóta a vendéglátásban tevékenykedik és számára sokkal több ez az iparág, mint egy kényszerű munka. Hogy mi a helyzet most a Pokol Pubbal - avagy a Jefferson Pubbal - és miként született meg, az alábbi cikkből kiderül.
Kinőtt a földből a Pokol
A Pokol helyén 2005-ben még nem volt semmi, majd felépítették rá a kocsmát. Tizenhat év alatt a hely folyamatosan fejlődött, idővel egy terasszal és biliárd teremmel is kiegészült, mely a hely jellegzetességévé vált. Nem beszélve a klasszikus fa bútorzatról és a pultról, ami megadja a kocsma pikantériáját.
A Pokol, a kultúra és a PMFC
A járvány előtti időszakban a Pokol leginkább a fiatalok körében volt népszerű, persze sok uránvárosi vezette le itt a stresszt a munka után. Szabó Róbert elmondta, hogy rengeteg eseményt szerveztek már, köztük élőzenei koncerteket is.
Sőt, egy alkalommal még a PMFC-s srácok kolbásztöltő versenyt is szerveztek a kocsmában. A megmérettetés végén kóstolással dőlt el, kié lett a legjobb kolbász. Az eredményt sajnos nem tudtuk meg.
Szójátékból lett a név
– Mondhatni egyfajta szójáték miatt lett ez a nevünk. Előszeretettel használták régen a fiatalok azt a kifejezést, hogy „na, menjünk a pokolba!” és ez megtetszett. Azóta ez a mondás itt szállóige lett – jegyezte meg Róbert.
’94 óta a szakmában
Róbert beavatott minket, hogy családjában ő volt az első, aki vendéglátásba kezdett. Első vállalkozása egy kis büfé volt a harkányi strandon 1994-ben. Az évek során pedig a hétköznapi munkából hobbi, majd szerelem lett.
„Ebben a szakmában hamar visszaköszön az, ha jól csinálod a vendéglátást. Az emberek ezt értékelték. Mi pedig ebbe szerettünk bele.”
Borús jövőkép
Hiába a biliárd, a különleges import sörök és a változatos bulik, ha a pandémia nem enged. Szabó Róbert sajnálatos módon nem tudja megjósolni, hogy mi lesz a Pokol, avagy a mostmár Jefferson Pub-ra keresztelt ikonikus söröző sorsa. Mivel nincs konyhájuk, így lényegében teljesen kiesett nekik a munka a járványügyi intézkedések okán.
– Nekünk szó szerint nulla bevételünk van. Sajnos, az állam által nyújtott támogatást nem tudjuk felvenni, mivel az apró betűs rész miatt nem vagyunk rá jogosultak. A járulékokat viszont fizetni kell. Öt emberünk volt, akiket sajnos el kellett bocsájtanunk. Nem tudom, hogy meddig bírjuk még vagy hány hullám van még vissza. Egyre inkább azon gondolkozunk, hogy más vállalkozással kellene foglalkoznunk – mondta el nekünk kétségekkel tele Róbert.
Tervben van az is, hogy esetleg a Pokol is elkezd ételeket készíteni, de az is lehet, hogy teljes mértékben abbahagyják a közel 30 éve folytatott vendéglátást.
” Ha végül meg kell válnom a vendéglátástól, biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog. Ez a hobbim is volt egyben, amit szerettem csinálni. Viszont ez a folyamatos bizonytalanság veszélyezteti a megélhetésünket. „
