Címlap Arc Boebeck, avag...

Boebeck, avagy Beck Zoli lánya a saját életéből merít íhletet dalaihoz

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Pécs mindig is üde színfoltja volt a magyar zenei életnek. Ezúttal a feltörekvő zenészt, Andl-Beck Borókát kaptuk el egy interjúra. A szőke zongorista és dalszerző történetesen Beck Zoli lánya, de minket saját útja érdekelt igazán. Öveket becsatolni, egy nem hétköznapi, mély történet következik!

Zenei alapok, avagy a jéghegy csúcsa

Boebeck gyerekként – mint oly sokan – nagy álmokat dédelgetett, és szinte mindenben ki akarta próbálni magát, legyen az a színészet vagy az orvosi szakma. Végül a zongora mellett kötött ki 7 évesen, azóta pedig folyamatosan fejleszti ezt a készségét. Mint sok más általános iskolás, 8 évesen már alapszinten beszélt angolul, így hamar elkezdett dalokat is írni

A szüleim sosem erőltettek semmit, nem terelgettek szakmám irányába, a lényeg az volt, hogy szeressem azt, amit csinálok. Amikor zongorázni kezdtem, akkor apum számára már egyértelmű volt, hogy én is a zeneiparban fogok kikötni

boebeck

Az első közös dal

Boebeck elmesélte, hogy az első közös munkájuk apjával egy színházi darab volt. A Pécsi Balett a Kis herceg című darabra készült, amihez Zolit kérték fel a zenei aláfestés megkomponálásához. Ehhez írt Beck Zoli egy főcímdalt Otthon vagyok bárhol címen, melyet az akkor 16 éves lányával együtt énekeltek.

Alternatív stílus sajátos megközelítésben – út a nyúl ürege felé

Boebeck jelenleg zongorán játszik egyedül, de régóta tervei közt szerepel, hogy megtanul gitározni is.

– Mindenki azt mondja, hogy ez a legegyszerűbb dolog a világon, de én nem értek ezzel egyet. Csak ránézek és borzasztóan ijesztőnek tűnik. De ha fiú lennék, akkor tuti más zenét játszanék. Ez persze elsőre hülyén hangzik, de szerintem a saját hangszínem engem eléggé behatárol. Szívem szerint a Led Zeppelin énekese lennék (Robert Plant), de sajnos olyan dalokat sem írni, sem elénekelni nem tudok. Ezzel meg kellett barátkoznom, sajnos az élet nem kívánságműsor – mondta nevetve a fiatal zenész.

Stílusát tekintve alternatív műfaját erősíti boebeck, melyet zongorával és gitárral fűszerez meg. Dalai leginkább melankolikusak, szövegeit életéből és a nehézségekből fakadó érzelmeiből meríti. De erről egy kicsit később.

„Meg kellett békélnem magammal, hogy emberek előtt merjek játszani”

– A gimiben mindenki úgy ismert engem, mint aki énekel, dalokat ír, persze senki sem vett komolyan. Régi vágyam volt a színpad, de az érettségi óta nagyon félős vagyok. Ezért nem mertem két évvel ezelőttig ezzel előhozakodni. Az Ördögkatlan fesztiválon léptem fel először feldolgozásokkal. Sosem akartam ilyen számokat játszani, de valahol el kellett kezdenem. Ha olyan vagy mint én, nem teheted meg azt, amikor legelőször színpadra állsz, hogy mindenedet kiteszed (saját dalait) az emberek elé, mert könnyen hatalmas sérüléseket szerezhetsz. Kellett idő, és most is kell, hogy megbarátkozzak a színpaddal. Most sem vagyunk olyan jó viszonyban, nagyon nagyon félek a mai napig a backstage-ben, remegek is, meg minden.

Azelőtt boebeck nem igen félt a szerepléstől. Gimnáziumi évei alatt a nagyszájú, belevaló lány látszatát keltette társai között. Egyke gyerekként valahol így próbált a középpontban maradni, azonban jött a felnőtté válás kapujába vezető vizsga 18 évesen, és ott valami eltört benne. Azóta fél az előadásoktól. Annak ellenére, hogy maga az érettségi vizsgája szuperül sikerült.

A következő éveit Bécsben töltötte, egyetemre járt anglisztika szakon. Bécsben egyáltalán nem zenélt, csupán dalokat írt. 2020 december 4-én költözött vissza Magyarországra. 2021 óta pedig Budapesten él barátjával.

„A felnőtté válás megijesztett”

– Képzeld el azt, hogy a szüleid minden döntésedben támogatnak és segítenek bármiben. Azonban a döntéseid meghozatala előtt inkább rájuk támaszkodsz. Attól a ponttól, hogy elindultam Bécsbe, tudatosult bennem, hogy sokkal kevésbé tudok rájuk hagyatkozni. Ez kicsit megbénított. Mai napig amúgy ez kísér, nem tudok egyedül dönteni és egyszerű kérdésekre egyenes választ adni. Olyan banális kérdésekre sem, mint hogy hány órakor találkozzak valakivel. Bárki döntsön, csak ne én – tette hozzá nevetve boebeck.

Az interjú során itt volt az a pont, mikor ambivalens érzésekkel, és még nagyobb érdeklődéssel hallgattam boebecket tovább. A folyton mosolygós és életvidám lány álcája mögött egy nagyon is emberi és törékeny alak kezdett el kirajzolódni. A 23 éves lány míg saját problémáival küzd legbelül, rátapintott egy nagyon lényeges pontra. A fiatal felnőttek körében egyre gyakoribb probléma az egzisztenciális válság, illetve az egyéb fiatalkori krízisek. Ugyan határozott véleménye mindig volt boebecknek, de ezeket sosem merte felvállalni, vagy ezek mentén döntéseket hozni.

„Mindig az volt bennem, hogy biztosan van, aki jobban tudja nálam, én pedig csak kimondom az ő véleményét”

– Ha visszanézek a 16 éves Borókára, akkor magamra sem ismerek. Jelenleg sokkal jobban félek, sokkal bizonytalanabb vagyok, mint akkor voltam. De nem tudom pontosan, miért van ez. Jött az érettségi, Bécs, el kellett szakadnom szinte mindentől, amit addig ismertem. Ez egy kicsit megtört szerintem. De nem veszem ilyen rosszul ezt. Mióta tisztában vagyok ezzel a helyzettel, azóta nem érint szarul. Kiderült, hogy nem vagyok annyira extrovertált, mint hittem. Kiderült, hogy nem vagyok annyira bátor, és kiderült az is, hogy nem én vagyok a nagy hal a kicsi tóban. Már nem tehettem meg bármit.

Rájött, hogy ő is csupán egy ember a sok közül.

Féltékenység, anorexia, a dalok üzemanyaga

– Egyke gyerek vagyok. Úgy nőttem fel, hogy én vagyok az egyetlen. És mai napig borzasztóan féltékeny vagyok, nagyon irigy vagyok mindenkire. Tinédzser korom elején nehéz volt magamhoz térnem. Nagyon hamar kezdtem el felnőttként viselkedni, és ez sajnos sok tipikus tinédzser bajba belesodort. Mentálisan nem voltam ott, ahol lennem kellett volna, hogy meg tudjak birkózni azokkal a dolgokkal, amik velem történtek. A határozott, magabiztos gimis énem így belegondolva csupán egy jól eljátszott szerep volt. Mióta erre rájöttem, azóta sokkal könnyebb minden.

Ahogy korábban említettem, boebeck saját életéből merítkezik dalainál. 2021 nyarán írt egy dalt, mely a „8” címet viseli.

– Miközben írtam a dalt, hirtelen rájöttem, hogy 8 évvel ezelőtt történt, még a gimi elején, hogy nálam egyértelműen beütött az anorexia. Ezt a mai napig próbálom valahogy feldolgozni, vagy valamit ezzel kezdeni. Borzasztóan dühös lettem, mikor ez a szám megjelent előttem. Nem hiszem magam bátornak, de erősnek igen; és arra rájönni, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő dolgot nem tud legyőzni az ember, az borzasztóan szar érzés. Ezzel a dallal mélyebbre megyek ezen a téren, mint ezelőtt, de ki tudja. Nem tudom, hogy az emberek ezt érteni fogják-e, de őszintén nem is nagyon érdekel. Én értem, és ez a lényeg.

Dalait csak angol nyelven írja, boebeck egyszerűen nem szeret magyar nyelven írni. Legyen szó prózai műről, vagy dalokról, véleménye szerint ő ebben nem jó és nem is ez az ő zenei hangja. Idővel lehet, hogy megpróbálkozik vele majd, de egyelőre nem ebben érzi azt, hogy kitudna teljesedni. Nem tart attól, hogy így az üzenete nem jut el a közönséghez, ugyanis nem azért csinál zenét, hogy másoknak jó legyen, hanem legfőképp saját maga miatt.

Skatulya, az alter zenei élet egyik királyának árnyékában

– Nem féltem attól soha, hogy apum árnyékában fogom tengetni a zenei pályám. Ha magyarul írnék dalszöveget amúgy, az embereknek eszébe jutna, hogy milyen szövegeket ír apa. Nyilván nagyon hasonlítunk egyébként abban, ahogy beszélünk, hiszen vele és anyuval nőttem fel. Nem tartok attól, hogy beskatulyáznak apa miatt, de ez biztosan megtörtént. Nem mondom, hogy bánom ezt, mert sosem leszek olyan büszke magamra, mint amilyen büszke vagyok apára (és amúgy anyára). Ha ennyire szeretsz valakit, akkor nem félhetsz attól, hogy hozzá kapcsolnak. Ez a szeretet inkább nyomással jár: nem akarok neki csalódást okozni, és igyekszem elkerülni azokat a dolgokat, amikkel őt kellemetlen szituba hozhatnám.

Belső nyomás, felnőni a feladathoz

– Befelé van bennem egy nyomás, hogy szeretném megütni azt a mércét, amit apa tett a zenei életben vagy anya az egyetemen. Mindketten borzasztóan okos és kedves emberek, és úgy érzem, hogy nehéz felérni hozzájuk, de azért dolgozom ezen. Anyukámban rengeteg empátia van, és mindenkin segíteni akar. Én ilyen például sosem leszek, sosem leszek olyan jó ember, mint ő. De bennem van az, hogy tök jó lenne olyan igazán hatással lenni valaki életére – úgy mint anyukám.

Diszkográfia

Boebeck jelenleg egy EP kislemezt publikált, és jelenleg is első nagylemezén dolgozik. Több haza fesztiválon is fellépett már, mint a Fishing on Orfű, az Ördögkatlan, a Margó Fesztivál, a Fekete Zaj, vagy a Strand fesztivál. Ezek mellett Pécsett is fellépett már a Made in Pécs fesztivál keretein belül, illetve az E78-ban, és számos budapesti klubban előzenekarként koncertezhetett (Akvárium Klub, A38) a Lázár tesók, illetve Áron András (Apey) and The Black Circle Orchestra előtt. A jövőt tekintve pedig új dalokat, új lemezeket és koncerteket tűzött ki célul, nem mellesleg új utakat találni a zenei világban.

– Konkrét terveim nincsenek, nehogy valamelyik ne jöjjön össze.

fotók: Boo Andl-Beck