Február 29-ig lehetett jelölni magánszemélyt vagy civil szervezetet az Emberség-díjra. Az elismerés kapcsán olyan inspiráló személyeket, és példaértékű munkát végző civil közösségeket keres Az Emberség Erejével Alapítvány, akinek tevékenysége elismerésre méltó. A díj kapcsán Mester Zoltánnal, az alapítvány kommunikációs vezetőjével beszélgettünk. És ha már együtt kávéztunk, kérdeztük a Nyílt Társadalom Alapítványokról, a jelenleg is folyó bírósági perükről, a Pécs Prideról valamint a helyi civilek sokszínűségéről, és érzékenységéről.
– Közel három évvel ezelőtt lett Az emberség erejével Alapítvány országosan is ismert, mikor rárepült a sajtó arra, hogy a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalmak Alapítvánnyal együttműködésben három éves támogatási programot hirdetettek meg a dél-dunántúli régióban civil közösségek számára, évente mintegy 100 millió forintos keretösszeggel.
– Három évvel ezelőtt az Open Society Foundations, vagyis a Nyílt Társadalom Alapítványok magyarországi stábja úgy döntött, hogy kipróbálnak egy régióközpontokba „költöztetett” támogatói rendszert. Ez azért volt meghatározó, mert véleményem szerint az ilyen támogatói programok Budapesten szuperül működnek, részben azért, mert a fővárosi szervezetek könnyebben hozzáférnek, mint a vidékiek. Erre a célra meg álmodtak egy pályázatot, a Regionális Közösségi Központok Programot, melyre nagyobb vidéki városok szervezetei pályázhattak. 2017 őszén ezen az Emberség Erejével Alapítvány is közel 130 millió forintot nyert az Erősödő Civil Közösségek elnevezésű projektre.
– Voltak tényezők, melyek megnehezítették számotokra a működést.
– Igen, akkoriban elindult ellenünk egy furcsa kommunikációs, propagandahadjárat, mely országos méreteket öltött. A hisztéria a helyi önkormányzatok szintjén is megjelent, ez többek között az irodánk leendő bérbeadójából is kiváltott félelmeket. Az alapítvány irodájának költöznie kellett, de sok felajánlást kaptunk szinte azonnal, és rengetegen mellénk álltak. Hiszünk abban, hogy
minden ember felelősséggel tartozik a szavaiért, ezért jogi útra tereltük az ügyet.
Mivel korlátozottak voltak a jogi lehetőségeink, ezért a TASZ-hoz (Társaság a Szabadságjogokért) fordultunk. Az ő segítségükkel pereltük be Páva Zsolt akkori polgármestert, Hoppál Péter országgyűlési képviselőt, és a pécsi önkormányzatot. A keresetünket elsőfokon elutasították Szekszárdon, másodfokon viszont részben helyt adott a Pécsi Ítélőtábla. Ez azt jelenti, hogy a bíróság elmarasztalta az önkormányzatot, viszont nem marasztalta el Páva Zsoltot és Hoppál Pétert. Mivel úgy gondoljuk, hogy a részigazság nem igazság, a Kúria elé vittük az ügyet. Jelenleg is várjuk az ítéletet. Azt gondolom, hogy ezek az emberek súlyos, valótlan vádakat fogalmaztak meg az alapítvánnyal szemben, ezeket soha nem támasztottak alá, és nem is igazolták.
– Nem igazak a vádak? A Nyílt Társadalom Alapítványok nem szól bele az alapítvány operatív működésébe?
– Nem. Az Emberség Erejével Alapítvány egy önálló, autonóm szervezet, ami szerződéses viszonyban áll meghatározott időre a támogatóival. A céljainkat, tevékenységünket magunk határozzuk meg. Mint független civil szervezet, természetesen átláthatóan és nyíltan működünk. De ha egy személyes zárójelet megengedsz; ha az alapítvány tagjai ennek az ellenkezőjét érezték volna valaha is, akkor azon nyomban otthagyták volna az egészet.
– Milyen lábakon áll jelenleg az alapítvány?
– A szervezet 2006-ban jött létre elsősorban emberi jogi nevelési céllal. 14 éve valósít meg a érzékenyítő programokat a közoktatási intézményektől kezdve a fesztiválokig. Második tevékenységi köre az alapítványunknak az Élmény Tár, mely 2010-től mint ifjúsági klub, 2013-tól mint tanoda működött Gyárvárosban. Az Élményt Tár célkitűzése, hogy a nehéz körülmények közt élő pécsi gyerekeknek olyan élményt adjon, olyan lehetőségeket biztosítson, ami a legtöbb családban természetes. A mi feladatunk az, hogy az érdekeiket képviseljük, kompetenciájukat fejlesszük, és mintegy világítótoronyként perspektívát mutassunk.
Míg egy átlagos családban természetes az, hogy a gyerek uszodába, vagy nyári táborba megy, addig bizonyos családoknál ezek nem annyira magától értetődőek.
– A harmadik „lába” az alapítványnak az Erősödő Civil Közösségek támogatási program, melynek keretében évi 100 millió forint hozzájárulás odaítéléséről döntünk. A támogatást Baranya, Somogy és Tolna megyei civil szervezetek közt osztjuk szét immár harmadik éve. A minket ért hamis vádak miatt az önkormányzatot a bíróság 250 ezer forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. Úgy döntöttünk, hogy ezt az összeget nemes célra fordítjuk, hogy ünnepeljük a közösség érdekében tevékenykedőket, az állampolgári öntudatot, így született meg az Emberség-díj.
– Február 29-ig lehetett jelölni szervezeteket és magánembereket az Emberség-díjra. Milyenek a jelöltek?
– 196 érvényes jelölés érkezett Baranya, Tolna és Somogy megyéből is. Rendkívül változatos embereket és csapatokat jelöltek a díjra, amiért én roppant büszke vagyok. Közülük először 5-5 magánszemély és civil közösség „jut tovább”, majd tovább szűkítjük a kört 1-1 nyertesre. A díjakat március 21-én, az alapítvány születésnapján adjuk át egy díjátadó est keretében.
– Milyenek a pécsi civilek megítélésed szerint? Milyen az összefogás, más magyar városokhoz viszonyítva?
– Fantasztikusak. Ezt egy olyan ember lelkesedésével mondom, aki kívülről került az civil életbe. Nekem ez egy mai napig tartó folytonos rácsodálkozás, hogy Pécs milyen jó helyzetben van országos szinten a vidéki városok között, ami a civilszférát illeti.
– Nemrég a Zsolnay Negyedben tartottatok emberi jogi neveléssel foglalkozó programot, ahol szóba jöttek a „szivárvány családok” is. Hogy lehet, hogy egy ilyen városban – ahol állításod szerint a civil szektor ennyire sokszínű – mégis kiveri a biztosítékot egy Pécs Pride?
– Ennek a biztosíték kiverésnek politikai haszonszerzés volt a célja, s nem a civil életet minősíti. Természetes, hogy az olyan témák, mint például a Pécs Pride a világon mindig és mindenhol fognak indulatokat kiváltani. Szerintünk igenis sokszínű a pécsi és a régiós civil élet is, ezt bizonyítja az ECK program sikeressége és most az a rengeteg jelölés, ami a civil kurázsit ünneplő Emberség-díjra érkezett. Azt támasztja alá, hogy milyen sokan vannak, akik a nyitottság, az autonómia, az állampolgári öntudat és az emberi méltóság szellemében szervezik a közösségi tevékenységeiket. Egyébként bizakodó vagyok. Szerintem hajlamosak vagyunk rosszabbnak lefesteni a helyzetet, mint amilyen.
De összességében azt gondolom, hogy
szerencsések vagyunk, mert nem az életünkért harcolunk,
hanem van lehetőségünk ilyen témákkal foglalkozni.
