Címlap Arc Nyírő Tomi, a...

Nyírő Tomi, az egyik első “fecske” a pécsi kenyérforradalom élén

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Pékek, akik a város legjobb kenyereit sütik. Egyelőre csak néhányan vannak, de egyikük sem péknek készült. A jó kenyér szeretete vette rá őket, hogy sütni kezdjenek. Sorozatunkban olyan pécsi pékeket mutatunk be, akiknél a kenyér csak lisztből, vízből, sóból és kovászból áll. Közülük a legelső már 10 éve köztünk él: ő Nyírő Tamás a Reggeli pékje.

Nyírő Tomi volt az elő a városban, aki olyan pékséget nyitott, amihez hasonló az elmúlt 50 évben nem működött Pécsen.

Fatüzelésű kemencében, mecseki forrásvízből készült kovásszal sütötte a kenyereket, kifliket, zsemléket, és a péksüteményeket.

Az Ágoston téren működött kis pékségre a Reggeli csapata is felfigyelt, nekik szállított elsőnek, majd néhány év után átigazolt hozzájuk, így ő lett a Reggeli pékje. Kenyér, kifli, hamburgerzsemle, bagel, kakaós és diós csiga – ez a jelenlegi kínálat, amit minden éjjel helyben készül.

– Jellemzően este 11 körül kezdek, hajnali egyre már szépen kelnek a kenyerek, akkor jöhet a szendvicsekhez a bagel, a hamburgerzsemle és kifli, majd a péksütemények előkészítése. Mire pirkad, minden a sütési fázisban van, hogy nyitásra minden elkészüljön. Hát, így néz ki szinte minden estém – meséli mosolygósan Tomi, aki 10 éve véletlenül került Baranyába.

– Új életet kezdtem, de nem igazán találtam a helyem a fővárosban. Pécsen több barátom is volt, azon az ominózus hétvégén is velük kirándultam, amikor eldöntöttem, hogy itt akarok élni. Beleszerettem egy kis faluba, ahol épp volt egy eladó ház. Úgy éreztem, hogy Kovácsszénája a béke szigete, a falu végén tó, erdő, mező hófehér házak és csend, amit legfeljebb csak a harangozás tör meg. Két hét múlva már itt laktam – árulja el Tomi.

Miután berendezkedett, elgondolkodott, hogy mit csináljon. Elkezdett, lekvárt, szörpöt és savanyúságot elrakni, először csak magának, ami olyan sikeres volt, hogy őstermelő lett és termelői piacokon, rendezvényeken árulta a termékeit.

– A magamnak sütött kenyérrel kóstoltattam, így egy idő után már arra is akadt vevő. Egyre többen rendeltek, így pékséget nyitottam, és rájöttem, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék. A bolti ipari kenyér nem illett a termékeimhez.

Amit jelenleg kenyérnek neveznek, az elfogadhatatlan. Amit az áruházláncok árulnak, olyan silány, hogy az valami borzalom. Egyszerűen jó kenyeret akartam enni.

A Kemencés Pékségben a kenyérsütés favágással kezdődött, Tomi a felaprított fával fűtötte a kemencét, és ameddig az melegedett, kézzel megdagasztotta az adalékanyagok nélküli tésztát. Egy ideje már Pécsen lakik, mert nem bírta a napi 50 kilométeres ingázást. A Reggeliben már egy dagasztógép is segít neki, hogy minden időben kész legyen, a minőség viszont továbbra is változatlan.