Tomka játékosként olykor túltolta a biciklit, megesett, hogy Garami üvöltött vele

/
Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Tagja volt a PMSC bajnoki ezüstérmes és Magyar Kupa-győztes labdarúgócsapatának, játszott az Újpestben és légióskodott Izraelben. Évekig dolgozott a magyar futballban Tomka János, egy ideje azonban csak a családi vállalkozására koncentrál. A Pécs Aktuálnak elárulta, ha újrakezdhetné, mivel foglalkozna.

Aki ismeri, tudja, nem egy mindennapi figura. Ad magára, mindig elegáns, tud nagyon választékosan beszélni, de ha kell, bizony simán átvált az „öltözői nyelvezetre” – szóval aki verbálisan akar vele csatázni, annak nem árt vigyáznia.

– Ötig tart a héber órám, utána bármikor hívhatsz – mondja az interjú előtt. Ha nem Tomka Jánosról lenne szó, a hébertanulást (illetve ivrit, pontosítja a korábbi pécsi közönségkedvenc) akár viccnek is vehetném, de tudom, hogy nála ez komoly. – Én ötvennégy éves elmúltam, de valamit mindig tanulok: beiratkoztam például online oroszra is. Emlékszem, amikor az MLSZ-ben dolgoztam, öt évig direkt vonattal jártam Pécsről, mert az oda-vissza úton naponta egy-egy órát nyelvtanulásra fordítottam. Elárulom, ha újra kezdhetném, biztosan csak a nyelvekkel foglalkoznék, megtanulnék ötöt-hatot. Több lesz általa az ember.

Tomkát nagyon szerették a szurkolók Pécsett, Újpesten és Izraelben is. Az Askelón játékosa volt, s a klubhoz később mindig tárt karokkal várták vissza edzőnek, vezetőnek.

– Mind a mai napig minden évben kimegyek két-három hétre. Régebben megesett, hogy három hónapot voltam kint, a környező kibucokban dolgoztam önkéntesként, mert meg akartam tanulni a nyelvet. Az U19-es csapatnál másodedző voltam, és amikor az utolsó vacsorán elmondtam a srácoknak, hogy haza kell mennem, mert ennyi idő sok a családtól távol, nem mellesleg a pénztárcám is kiürült, azt válaszolták, inkább összedobják saját maguk a pénzt, csak maradjak még három hetet a bajnokság végéig. Nagyon jólesett ez a megnyilvánulás, mert tudtam, hogy szívből jött!

Némi bohóckodásért sosem megy a szomszédba

Játékospályafutása után nem szakadt el a futballtól, évekig dolgozott a Magyar Labdarúgó Szövetségben különböző beosztásokban: többek között volt az U21-es férfi (Szabics Imre, Juhász Roland, Torghelle Sándor nevével fémjelzett csapat) és a női A válogatott technikai igazgatója, valamint a szervezési osztályon is tevékenykedett, ő volt az összes hazai rendezésű UEFA-torna helyszínigazgatója. Hét éve azonban eljött az MLSZ-től, s azóta csak a pécsi és az újpesti öregfiúk révén kötődik a labdarúgáshoz.

– Azért jöttem el, mert megszoktam, hogy én dönthetek, egy ekkora szervezet esetében viszont ez nem minden esetben valósulhatott meg. Úgyhogy azóta a huszonkilenc éve működő családi vállalkozásunkra koncentrálok. Ez egy takarítócég közel ötven munkavállalóval, országos lefedettségű egészségügyi központ épületeit tartjuk tisztán kilenc városban. Nagyon szeretem csinálni, mert tudom, hogy a saját cégünket építem: szeretek dönteni, gyorsan döntök, és minden egyes döntésemnek vállalom az ódiumát. Legutóbb kiharcoltam a könyvelőnknél, hogy még húsvét előtt el tudjuk utalni a fizetéseket a munkavállallóinknak. Úgy gondolom, ha ennyivel tudok segíteni a nálunk dolgozóknak, akkor azt meg kell tennem!

Mindig elegáns, sportos, nincs rajta egy kiló súlyfelesleg sem. Nem véletlen. Megvan a véleménye azokról, akik csak papolnak a fiataloknak, csak a szájukat jártatják, miközben nem járnak elöl jó példával.

– Szeretem elmondani a fiatal futballistáknak, hogy tanuljanak és eddzenek sokat, mert akkor sokra vihetik, és ezerszer több pénzt kereshetnek, mint másképp. De ezt szerintem csak úgy lehet hitelesen előadni, hogy az ember jól néz ki, sportosan öltözködik, nincs nagy feje, van foga, nem elhízott, megfelelő egzisztenciával rendelkezik. Pozitív példaként egyébként az utóbbi időben mindig Szoboszlai Dominiket hozom fel nekik: tiszta, őszinte, fel van építve.

A PMSC öregfiúkban (Tomka a hátsó sorban balról a harmadik)

A nagy dumája és a kinézete miatt természetesen kedvelték a gyengébbik nem képviselői a jóképű pécsi futballistát – illetve, csak kedvelték volna. A feleségét, Verát 19 éves korában ismerte meg, 1989-ben pedig már össze is házasodtak.

– Mondjuk nem volt ez ilyen egyszerű! Egy iskolába jártunk, és nem nagyon kedveltük egymást, szerinte nagy arcom volt. Na jó, volt is mire, hiszen ifi válogatott voltam Petryvel, Mészöllyel, Eszenyivel, Vincze Piluval, azért ezek nem rossz nevek – jegyzi meg mosolyogva Tomka. – Vera is a vállalkozásunkban dolgozik, csakúgy, mint a fiunk, a 28 éves Márton, aki most fejezi be a PTE-n a sportmenedzseri szakot.

A PMSC Öregfiúk Egyesület elnökségi tagjaként, valamint a klub korábbi játékosaként Tomkának természetesen van kapcsolata a PMFC-vel. A szezon elején egyszer meghívták a felnőtt csapathoz, ahol a játékosok ízelítőt kaphattak a humorából.

– Felvezettem nekik, hogy van egy nagyon fontos bejelentésem, ami kihathat a jövőjükre. Néztek nagy szemekkel. Utána percekig húztam, kerülgettem a témát, láttam rajtuk, hogy már tűkön ülnek. A végén aztán nagyon komoly arccal bejelentettem: ha jó eredményt érnek el, akkor lecserélem a klubházban a negyven éves padlószőnyeget! Hatalmas röhögés tört ki!

Jelenleg a negyedik helyen áll a PMFC, úgyhogy nagyon úgy tűnik, nemsokára új lesz a padlószőnyeg.

Tomka János és Garami József mesteredző

Játékospályafutása alatt nem egyszer esett meg, hogy kicsit túltolta a biciklit, már ami a poénkodást illeti. Annak idején Tatán edzőtáborozott a Garami József által irányított Újpesttel. „Szlezák Zoltánnal visszamentünk az épületbe, s a folyosón észrevettük az áramtalanítót. Megjegyezte, fogadjunk, hogy nem merem lekapcsolni. Dehogynem mertem! Lenyomtam a csarnok kapcsolóját, vártam másfél percet, aztán visszakapcsoltam. Emlékszem, utána percekig mosolyogtam, elképzeltem, ahogy a sötétben egymásnak futnak a csapattársaim. Elégedett voltam, hogy milyen bátor és ügyes csávó vagyok! Aztán meghallottam, ahogy Garami üvölt: „Szlezák, Tomka!” Tudtam, hogy nagy a baj, de azért rájátszottam, kimentem és ártatlan arccal megkérdeztem, megsérült-e valaki, kell egy játékos, ezért keres minket?! Nem jött be. Kérdezte, hogy melyikünk kapcsolta le a lámpát. Majd hozzátette, ha nem áruljuk el, az egész csapatot megbünteti ötezer forintra. Na, ekkor bevallottam, hogy én voltam. Mint kiderült, halogéngőz lámpák voltak, amelyeknek fél óra kellett ahhoz, hogy lehűljenek, illetve visszamelegedjenek. Úgyhogy az edzésnek lőttek. Véber Gyuriék sírtak a röhögéstől, Józsi bácsi pedig behívatott magához és elbeszélgetett velem…

Előző sztori

FIGYELEM! Csalók hajtanak személyes adatainkra!

Következő sztori

Ajándék lekvárkészítőt és maszkot is kapott a Pécsimami

Pécs Aktuál rádió
PécsFM rádió
I Love Pécs rádió
Rádió 1