A városnak már van "mamája", aki Tecaként ismerünk. De ne feledkezzünk el Papáról, vagy az Öreg Medveként is ismert Wesztl Lászlóról. László, azaz Papa sokak számára a Monte Cristo kocsmának pultjából lehet ismerős, pedig előtte más munkakörökben is dolgozott. Hogy hogyan kötött ki itt?
Tősgyökeres pécsi
Wesztl László Pécsen született és mindig is itt élt. Fiatalon az uránbányában kezdett el dolgozni, ahol közel 20 évig húzta az igát a föld alatt. A ’90-es évek elején nyugdíjazták, a vájár szakma testileg megviselte.
Út a vendéglátásig
– Rokkant lettem, tehát amivel addig foglalkoztam az megszűnt. De ahhoz még elég fiatal voltam, hogy csak úgy legyek, mint koksz a kamrában. 30-as éveimet tapostam – mondta Wesztl László.
László akkoriban még kedvtelésből rendezvények és koncertek szervezésével is foglalkozott, majd miután felkérte „urános” kollégája, váltott és ez lett a fő profilja.
Papa az Áfiumban 1992-ben kezdett el dolgozni, ahol különböző esteket szervezett. Volt jazz-, blues-, felolvasó est, bábelőadás, színházi produkció, táncos est- szinte mindent csináltak heti 3-4 alkalommal. Idővel viszont kevés volt számára ez a munkakör, így végül a pultban kötött ki. Ami nagyon tetszett neki.
Az Áfiumból a Blues Pub-ba, majd a Dantéba és a Jam Caféba igazolt.
A Monte pultja viszont véletlen talált rá
Régen a Monte Cristo egy kis vendéglő volt, ami éjszaka nem is volt nyitva. Akkoriban klubként üzemelt, minden társaságnak megvolt a saját kis boxa.
Papa általában kártyázni járt a Montéba hetente egyszer. Az egyik ilyen kártyázás alatt vetették fel, hogy miért nem nyit ki a hely éjszaka is. Mire az akkori bérlő annyit kérdezett vissza: Miért, te jönnél a pultba, Papa? Amire igen volt a válasz. Ennek már 12 éve.
Monte és a 100-féle rántotta
A Monte tehát megnyitotta ajtaját az éjszakai élet felé is, amit egy különlegességgel fűszereztek: 100 különböző rántottával várták a vendégeket. Nagyon hamar fel is futott az éjszakai élet a Montéban. Egy idő után, ahogy megjelentek az éjszakai gyorskajáldák már nem igen volt igény a Monte ételeire. Változtatni kellett: a koktélok mellett döntött Papa.
A nem mindennapi koktélok
A hely és maga Papa is sajátos és máshol nem igen kapható koktéljairól lett ettől kezdve ismert. A tapasztalt csapos tudta, hogy a négy alap koktél mellett valamivel fel kell dobni a palettát,
jöttek hát az őrült ötletek.
Jelenleg harminc különböző koktél van az itallapon, de mellette van még harminc Papa fejében.
– Az első saját koktélunk, az a Larisa Shepitko koktél volt. Egy szovjet filmrendező hölgyről neveztük el, aki az ’50-es években élt. Nagyon markáns filmeket csinált, amik akkoriban este mentek a tv-ben. És ez adta meg az ihletet, hogy egy olyan koktélt csináljunk, amitől garantáltan képszakadást lehet kapni. Ez egy deci vörös Éva vermouthból, egy deci fehér Éva vermouthból és fél deci Portorico rumból áll. Ebből ha megiszik valaki kettőt, az már nagyon veszélyes, viszont a harmadik teljesen célt ér – mondta mosolyogva Papa.
Miért Papa?
A Papa becenevet akkor kapta, amikor az Áfiumban dolgozott. Gyermekei gyakran meglátogatták, akik Papának hívták Lászlót. Egy idővel pedig annyira megtetszett a kollégáinak, majd a vendégeknek, hogy elkezdték így hívni. Mellette „Öreg Medveként” is hívják, ami az indián táborok révén talált rá.
Indián tábor és kézműves workshopok
Sokan nem tudják, de Papa idén lesz 30 éve, hogy gyerekeknek indián tábort és különböző kézműves szakköröket csinál.
Fotó: Vesztl Zsófia
Ez egyfajta agyjáték
Kijelenthetjük, hogy Papa egyik szenvedélye a vendéglátás és amióta először beállt a pult mögé, azóta szerelmes a munkájába. Mindig szeretett éjszaka dolgozni és ez már a szellemi fittségről is szól. Sokszor törnie kell a fejét, hogy a lerészegedett csibészekkel mihez kezdjen.
„A vendéglátásban dolgozni egyfajta szellemi játék. Nem hagyja, hogy mentálisan elhagyjam magam.”
Kiemelt képünk: Wéber Kristóf*
