A világ egyik legjobb harcművészének közelébe nehéz odaférkőzni. Van olyan pécsi, akinek sikerült, az alábbiakból kiderül, ki, mikor és hogyan találkozott Conor McGregorral, és ki húzta a rövidebbet…
Az élet a legjobb forgatókönyvíró, szokták mondani. Valóban, olyan helyzeteket produkál, amelyekre nem lehet számítani.
Így lehetett ezzel az a pécsi fiatalember is, akit nevezzünk John Dry-nak (Írországban így szólították). Az ír fővárosban, Dublinban vállalt munkát évekkel ezelőtt, a helyi közkedvelt tömegközlekedési eszközön, villamoson dolgozott biztonsági őrként.
Tán mondanunk sem kell, hogy ezt a munkát az írek nem vállalják, túl alantasnak és veszélyesnek tartják, így szinte kivétel nélkül minden őr külföldi. Ebből fakadóan pedig potenciális célpont a helyiek számára.
Mindennaposak a beszólogatások, a kötekedések, az üvegdobálás a csoportosan járkáló utcagyerekek részéről.
Egy ilyen csoporthoz tartozott a ma már világhíres harcművész, az írek bálványa, Conor McGregor is. Persze tíz évvel ezelőtt még ugyanolyan volt, mint a nevenincs többiek: jegy nélkül utazott, hatalmas volt az arca (mondjuk az azóta csak nőtt), és beleállt bárkibe, aki az útjába került.
– Egyszer ugyanúgy jegy nélkül utazott a haverjaival, ahogy szokott, természetesen a megszokott kötekedős stílusban – mesélte Balog Csaba, aki szintén biztonsági őrként dolgozott Dublinban. – A zűrösebbek közé tartozott, igazi scumbag volt, ahogy ott kint hívják őket: szürke melegítő, Nike Air Max cipő, nagy pofa, és persze mindegyik igazi bunyósnak képzeli magát. Csak akkor éppen rossz emberekbe akadtak bele, köztük a pécsi John Dry-ba. Csinálták a fesztivált a villamoson, hiperaktívak voltak, kötekedtek. De nem jártak jól, mert McGregorral együtt hamar letették őket, a peronon találták magukat.
Persze akkor még senki sem tudta, hogy a kis Conorból a világ egyik legjobban fizetett sportolója lesz. Már akkor is bunyózott, a villamossal mindig John Kavanagh edzőtermébe járt, de még csak a helyiek ismerték. A két pécsi fiatalembernek is csak később esett le, hogy kivel akadt dolguk. Azóta természetesen már nem találkozhatnának McGregorral a villamoson, leszokott a Luasról az immár dúsgazdag MMA-s.
És hogy milyen az ír főváros magyar szemmel? Maradjunk annyiban, hogy nem ott vállalnánk munkát, ha feltétlenül külföldön szeretnénk dolgozni. Az ökölharc, a verekedés a vérükben van az íreknek, gyakorlatilag nincs olyan probléma, amit szerintük ne így kellene megoldani. A barátok, testvérek is bunyóznak egymással, egy szabály van, a földön lévő fejét nem ütik, rúgják. Mert akkor sértődés lesz…
Az évekig Dublinban dolgozó pécsi Lendvai Péternek sem voltak jó tapasztalatai. A város bizonyos negyedeibe egy idő után ki sem mentek dolgozni, mert túl veszélyes volt. Bár próbáltak óvatosak lenni, így is gyakran megesett, hogy utcagyerekek egy csoportja megverte és kifosztotta a munkásokat.
Szóval Conor McGregor kemény környezetben nőtt fel, nem csoda, hogy megtanult harcolni. Szerencsére ő már profi sportolóként a megfelelő helyen, az oktagonban (nyolcszögletű ketrec) osztogatja a pofonokat, de azért néha nála is elgurul még a gyógyszer, kijön belőle az ír mentalitás: 2019-ben egy idős férfit ütött meg egy kocsmában, csak azért, mert nem kért a whiskyjéből. Néhány évvel korábban pedig a dublini Black Forge pubban egy hírhedt gengsztert, a bérgyilkosként is ismert Graham „The Wig” Whelant agyabugyált el alaposan – állítólag ezért nagyon megorrolt rá a Kinahan kartell, de mint tudjuk, McGregor él és virul.
