A mai napig sehol sem volt annyi vadétel az étlapon, mint az egykori Vadásztanya étteremben a Jakabhegyi úton. Az egykori Hűvösvölgy sörkertet Kelemen János 1929-ben nyitotta meg, 1972-ben újult meg különleges étlappal.
„Hát ezek bizony vad dolgok: mecseki fácánleves, jakabhegyi vadgulyás, párolt őzgerinc, aranyhegyi őzfiié, paprikás őzszelet, nyúlfié lángolóan, vadhússal töltött palacsinta… Szépen csendben — minden különösebb hírverés nélkül — új vendéglő készült Pécsett. Meg kell vallani: egy speciális ételsort kínáló, egyéni hangulatú vendéglő már nagyon kellett Pécsett” – írta a Dunántúli Napló 1972. december 29-én.
„A Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat az esztendő utolsó napjaiban megnyitja Hűvösvölgyben — a volt Kelemen-féle vendéglő helyén — a nagyon szépen berendezett Mecseki Vadásztanyát, amelynek specialitása: az étlapon mindig megtalálható a vadhúsból készült étel” -folytatódott az étterem méltatása.
Az árnyas gesztenyefák alatt kerthelyiség is várta a vendégeket, itt szinte minden pécsi megfordult, a vadételek magukért beszéltek.
Kelemen János tulajdonos 1929 júliusában nyitotta meg vendéglőjét, akkor így reklámozta magát a Dunántúl című napilapban:
A vendéglő a két háború között még Pécs külterületén volt, szőlőskertek közt bújt meg, remek kirándulás volt ide kisétálni. Volt cigányzene, táncos est és még rádió is!
Az étterem 87 évig működött, az utolsó üzemeltető 2016 nyarán húzta le végleg a rolót. Erről a vendéglő közösségi oldalán számolt be:
„Sajnálattal tudatjuk, hogy az éttermet eladta a Tulajdonos, így kedden (2016.06.21.) végleg bezárja kapuit a Vadásztanya Étterem. Köszönjük a három éve tartó bizalmat. Bízunk benne, hogy boldog és emlékezetes perceket okoztunk Nektek/Önöknek! Reméljük a jövőben valahol, valamikor viszont láthatjuk egymást!”
A vendégek így számoltak be az étteremről:
„Nemrég párommal ellátogattunk a Vadásztanyára. Vargánya krémlevest kértünk pirított kacsamellel. A leves nagyon finom volt, a vadpörkölt is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ugyanis nagyon ízletesre sikerült és bőséges adag volt. A borok is finomak voltak. A kiszolgálás gyors volt és nagyon udvarias.”
„Nagy családi ebéden – 15 fő – voltunk itt, születésnapot ünnepelni. A nyári kánikula csúcspontján, a forróságban igazi felüdülés volt az étterem „ezeréves” gesztenye fái árnyékában ülni, beszélgetni és várni a finom ételeket.”
Forrás: Régi Pécs, Dunántúl, Dunántúli Napló
