Tavaly ősszel nyitott meg Pécs belvárosban a Morzsa (bistro) nevű hely. Posztolták is azonnal ezt:
A tavaly szeptemberi nyitást tehát egy sajtos stanglival indította a hely, erről posztolt is egy fotót.
Most, négy hónappal később azonban a Morzsa közösségi oldalának szemfüles kezelője szerint
ötletlopás történt, mivel szerintük a Rokusch csak azért sütött sajtos stanglit, mert ők is ilyet sütöttek négy hónappal ezelőtt.
Ezt így tették szóvá:
Egy sajtos stangli mind fölött?
Míg a Morzsa a Király utcában található, addig a Rokusch a Rókus utcában van, évek óta. Előbbi étterem pár hónapja nyitott, utóbbi viszont már jó pár éves, igen közkedvelt a stabil minőség miatt. Sok mindent lehet a helyről mondani, de azt, hogy ne lennének kreatívak és lelkesek, azt nem.
Hogy a négy hónappal későbbi stanglisütés és -árusítás ötletlopásnak minősül-e, az erősen kérdőjeles, hiszen azért nem egy gasztronómiai világszenzációról van szó.
UPDATE: Varga-Danko Léna, Kemencés Pékség (Rokusch stangli) reakciója
Cikkünk után érkezett a következő reakció a „stangliháborúval” kapcsolatban:
„Ez nem egy olyan termék, amit másolni lehet, teljesen más technológiával készítjük mi. Egyébként mi 2016-tól forgalmazzuk ezt a terméket nem a Rokuschban, hanem ez egyik budapesti kávézónkban, tehát
arról lehetne vitatkoznunk, hogy ki sütötte le előbb, de valószínű, hogy egy francia pékség 300 ével ezelőtt.
Minket ez olyan szempontból hidegen hagy, hogy bekommenteltek minket. Ők nagyon tehetségesek, ügyesek, amit senki nem vitat, bravó, amit Benkő Zoli letesz az asztalra, ezért minden elismerésünk nekik és sok sikert kívánunk nekik Pécsen is. Ez emberi habitus kérdése, de mi nem ezt a stílust képviseljük, minket ez nagyon távol tart és nem ebben a szellemben működünk, mint ahogy ők működnek!”
UPDATE2: Eltűnt a poszt
Cikkünk után nem sokkal a Morzsa oldaláról eltűnt a sértődött bejegyzés; már nem látható.
UPDATE3: Nem sértettek vagyunk, hanem dühösek
Alapos reakciót juttatott el szerkesztőségünkhöz a Morzsa tulajdonosa a stangliháborúval kapcsolatban. Szó szerint mutatjuk Benkő Zoltánék álláspontját is.
„Többszörös félreértés van ebben az ügyben, amit szeretnék tisztázni.
Szó sincs sértettségről, a hivatkozott posztunk nem sértett volt, hanem dühös. Miért is? Természesen szó sincs a stangliról, egészen másról van szó.
Egy kedves kollégánk tavaly novemberben átigazolt a Rokuschoz. Ezzel természetesen nincs baj, mi teljes mértékben hiszünk a szabad piacban, a szabad versenyben, jobb ajánlatott kapott. Ez teljesen rendben van. Ami viszont nincs rendben, hogy azóta egymás után jön ki a Rokusch azokkal a termékekkel, melyek egyértelműen a tőlünk származó recepteken alapulnak. A stangli csak a jéghegy csúcsa.
Ezekben a receptekben igenis komoly szellemi tőke van, eseténkén több éves fejlesztések eredményei. És már bocsánat, de miért baj az, ha védeni próbáljuk a szellemi tulajdonunkat? Valóban, ahogy Léna mondja, minden termékben van egy kicsi módosítás, hogy ne lehessen azt mondani, hogy pixelpontos koppintásról van szó, dehát bárki számára (aki járt már nálunk és tudja, mit készítünk) egyértelmű kell legyen, hogy azok kísértetiesen emlékeztetnek a mi süteményeinkre.
Én nem vitatom a Rokusch kreativitását, pont ezért is gondolom és szorgalmazom azt, hogy nyugodtan kitalálhatnak olyan termékeket, melyek saját ötleten alapulnak. Ez mindkét érintett félnek egy sokkal kellemesebb pozíció, a közönségről nem is beszélve, akik így még több izgalmas lehetőséghez jutnak hozzá.
Heteken keresztül finoman, kedvesen, udvariasan próbáltunk utalni arra, hogy szerintünk ez nincs így rendben, ezek a próbálkozások visszhang nélkül maradtak. Szükség volt egy hangosabb szóra.
Valóban levettük néhány órával később a posztot, nem azért, mert változott a véleményünk, hanem mert sokan félreértették, azt gondolták, támadunk, miközben éppen minket ért sérelem és ennek próbáltunk hangot adni.
Végezetül, hogy legyen valami közérdekű infomáció is, ezek a fajta péksütemények a bécsi mesterek műhelyeiben születtek, a 18. század vége felé. Innen kerültek később Franciaországba, ahol, elismerve a termékek eredetét, az azóta is közkeletű, és a származásra egyértelműen utaló ‘viennoiserie‘ elnevezést, gyűjtőfogalmat vezették be, ezzel is kifejezve tiszteletüket az előttük járó mestereknek. Így is lehet.”
