Virágültetésről, lámpa és/vagy izzócseréről, valamint járdafelújításról posztol napok óta Pécs első embere, aki városi címeres munkavédelmi sisakban fotózza az új Vásárcsarnokot is, amiről a legtöbb pécsi azért tudja: Páva Zsoltéknak köszönhetik elsősorban és jó részben az egészet. Hiszen évekig tartott előkészíteni, megterveztetni, pénzt szerezni az új piacra a folyamatosan dráguló építőiparral versenyt futva, így „csak” a kivitelezés csúszott át ennek a jelenlegi városvezetésnek az idejére – a kormány pedig újabb 415 millióval dobta meg a keretet.
Aki rendszeresen követi az önkormányzat és a polgármester híradásait, annak feltűnhet, hogy
amolyan karbantartói szerepbe tornázta bele magát Péterffy Attila, vagy szándékosan, vagy véletlenül.
Komolyabb eredmények híján ugyanis legtöbbször protokoláris eseményekről, és ilyen városüzemeltetési munkákról ad hírt a város és vezetője – mintha ez komoly újdonság lenne. Pedig nem az!
Karbantartani, vagy stratégiai döntéseket kell-e hoznia egy városvezetőnek?
Aki szerint Péterffy Attila csak „alibizik” azzal, hogy például a BIOKOM által rutinszerűen elvégzett munkákból csinál politikai terméket, politikai kommunikációt, az ugyan tényszerűen talán nem jár messze a valóságtól, de mindenképpen alábecsüli az ilyen és ehhez hasonló politikai előadások hatását.
A legtöbb városlakót ugyanis nem az ambíciózus, gigantikus tervek, stratégiai fontosságú döntések érdeklik, hanem ezek.
Ég-e a lámpa az utcán, felfestették-e rendesen az útjelzéseket, nyírják-e megfelelően a füvet és tömködik-e be szorgalmasan a kátyúkat. Ezekkel találkozik ugyanis nap, mint nap; és ezeket látják maguk és lakóhelyük körül. Ha ott rend van, akkor mindenhol rend van – gondolhatják.
Ebben tehát Péterffy Attiláék sokkal ügyesebbek, mint elődeik voltak, akik nem fordítottak kellő figyelmet az ilyen „apróságok” ennyire rendszeres és polgármesteri szintre emelt kommunikálására.
