Nem minden pillanatban lehet olyan férfit látni, aki negyedórán át sír amiatt, mert kedvenc csapata kiesik. Kovácsevics Dusán nem szégyellte a könnyeit – kész szerencse, hogy a következő szezonban a Szentlőrinc labdarúgócsapata rengeteg kellemes, örömteli pillanattal ajándékozta meg. Hivatalosan operatív vezetőként dolgozik annál a klubnál, amelyet édesapja működtet, tart életben, és bár eleinte abszolút nem szerette volna, ha a fia belekerül a vérkeringésbe, most már belátja, jó, hogy ott van! Dusán elárulta, minek köszönhető a szentlőrinci csoda, szóba került az is, hogy régebben összekeverték őket Pestszentlőrinccel, miként azt is elmondta, hogy hosszú távon szeretne segíteni szeretett klubjának.
Amikor 2023. június 4-én a BVSC-Zugló 2-1-re győzött Szentlőrincen, bizony hiába vigasztaltam Dusánt, vagy negyedórán át siratta csapatát. Nagyon fájt neki a kiesés – tényleg ritkán látni ilyesmit.
– Telt ház volt, jó idő… Szerintem a férfiak is sírhatnak. Láttam én olyan embert, akit abszolút nem érdekelt, de nem mindenki lokálpatrióta, nem mindenkit érdekel különösebben Szentlőrinc, és nem is nagyon lehet elvárni ezt. Nekem ez a város, ez a klub a mindenem! Most költöztem haza Pécsről tíz év után, ott tervezem az életem további részét is, mindig Szentlőrinc lesz a mindenem, itt akarok segíteni, előre vinni a dolgokat. Az a kiesés olyan volt nekem, mintha kitépték volna a szívemet – mesélt a két évvel ezelőtt történtekről Kovácsevics Dusán, aki egyébként gyerekként játszott a szentlőrinci utánpótlásban, tizenhét évesen hagyta abba.
Úgy tűnik, a futball istene elrendelte ezt a dolgot, tette hozzá, de utána volt egy csodálatos évük, és egyetlen szezon alatt visszajutottak, amit nagy dolognak tart. Azóta pedig sosem kellett könnyeket hullajtania, inkább mosolyoghatott, örülhetett, mert a Szentlőrinc nem csak visszajutott a másodosztályba, az előző idényben olyannyira megállta ott a helyét, hogy az előkelő ötödik pozícióban zárt. Amire azért elég kevesen tippeltek volna az idény előtt.
A 29 éves Dusán hivatalosan operatív vezetőként tevékenykedik a klubnál, de rengeteg dolog tartozik hozzá. Gyakorlatilag nulla-huszonnégyben a Szentlőrinc sikereiért, fejlődéséért dolgozik.
– Sok dolgom van, de szeretem csinálni. Dolgozom a menedzsmentben Pichler Gábor klubigazgató, ügyvezető mellett, hozzám tartozik a hazai mérkőzések megrendezése, valamint a marketinggel és kommunikációval kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá az eszközbeszerzések menedzselése. Emellett tartom a kapcsolatot a többi klubbal, a partnercégekkel, különböző szervezetekkel, és az idegenbeli túrákat is közösen rakjuk össze a technikai vezetővel. Ez tölti ki az életemet. Igyekszem emellett besegíteni édesapám családi cégébe is, mert az a hosszú távú terv, hogy előbb-utóbb ott is nagyobb szerepet tudjak vállalni. Az pedig nem titok, hogy ha édesapám befejezi, vagy kevesebb szerepet vállal, akkor szeretnék teljes mellszélességgel a szentlőrinci futballal foglalkozni, mert nem szeretném, ha magára maradna. Azt akarom, hogy ez egy sokáig működő projekt legyen.
Végzettsége alapján egyébként teljesen más területen is dolgozhatna, a banki szféra tárt karokkal várta. A Pécsi Tudományegyetemen végzett gazdálkodás és menedzsment szakon 2019-ben, horvát és angol nyelvvizsgával rendelkezik, és eredetileg az volt a terv, hogy a gyakornoksága után visszamegy Budapestre. Csak közbeszólt a futball…
– Volt ajánlatom, de végül nemet mondtam rá – mesélte Dusán. – Ezzel párhuzamosan ugyanis édesapámék megkerestek, hogy szeretnék, ha az immár NB II-es klubnál dolgoznék, mert nagy munkabírású, ambiciózus fiatalt kerestek, aki ráadásul jól bánik a számokkal, és a szervezésben is jó adottságai vannak. Most már a hatodik szezonomat kezdtem teljes állásban a klubnál… Hozzáteszem, én tényleg ebbe születtem bele, mert édesapám szenvedélye a futball. Eleinte egyébként nagyon nem szerette volna, hogy ebbe belekerüljek, de mégis így történt, és úgy érzem, most már örül annak, hogy ott vagyok mellette a mindennapokban. Én is örülök, hogy így döntöttem: biztosan elmehetnék máshova dolgozni, de sosem érdekelt, motivált, hogy klubot, megyét váltsak. Hosszú távon még komolyabb szerepet szeretnék vállalni a szentlőrinci futballban!
Bár a mese folytatódhatna úgy, hogy a magánéletében is főszerepet játszott a labdarúgás, és a lelátón szúrta ki későbbi feleségét, ez nem így történt. Persze nincs ezzel semmi gond. Nyitrai Rebekát az egyetemen ismerte meg ikertestvérének, Jádrinak köszönhetően: addig nem sok kapcsolata volt a futballal, most viszont minden egyes hazai mérkőzésen ott van a lelátón, és legalább olyan szenvedéllyel szorít a szentlőrinci csapatnak, mint a férje.
Sokan próbálják megfejteni, hogy mi a szentlőrinci futballcsoda titka, elvégre egy hatezres kisváros csapata brillírozik a magyar másodosztályban. Dusánnál jobban nem sokan tudhatják erre a választ.
– Megvannak a klubunk korlátjai, például a humán erőforrás tekintetében, de éppen ezért van különleges varázsa az egésznek. Elképesztően jó családias hangulat van nálunk. A létszám miatt mindenkire több munka jut, mint máshol, de ezt kellő alázattal szoktuk kompenzálni, ezért tud ilyen szinten működni. Nyugodtan mondhatom, a szertárostól kezdve az utánpótlásedzőkön át a klubvezetőkig mindenkinek a közös érdeme, hogy itt tartunk! Mi nagyon összetartóan egy cél érdekében dolgozunk. Talán pont az a titok, hogy vannak olyan lokálpatrióta „bolondok”, akik alázattal, több munkát vállalva is mindent megcsinálnak. Elárulom, amikor elmondjuk, hogy mennyien dolgozunk, illetve milyen az infrastruktúránk, sokszor hüledeznek a többi klubnál. A pályánk, a lelátó nagyon sokat fejlődött az elmúlt tizenöt-húsz évben, de a klubház még mindig ugyanaz, mint 1998-ban. Van tizenegy fiú korosztályunk a második csapatunkkal együtt, van öt leány gárdánk, és ott van még az NB II-es együttesünk, ehhez képest a létesítményben összesen négy öltözőnk van… Szóval van még miért dolgoznunk! Ezek azok a kihívások, amelyeknek próbálunk megfelelni: eddig rendre át is ugrottuk az akadályokat. És hogy hova jutottunk az elmúlt évek fejlődésének köszönhetően, azt egy tegnapelőtti történet kiválóan megvilágítja: a párom mesélte, hogy Budapesten a belvárosban állt a pirosnál, amikor Szentlőrinc mezben sétált át előtte egy ismeretlen ember. Nos, régen Pestszentlőrincet még összekeverték velünk, most már szerencsére tudják, hol vagyunk, kik vagyunk!
Már csak az a kérdés, hol lesz, milyen pozíciót foglal majd el a Szentlőrinc a 2025/2026-os szezon végén. A csapat most nem kezdett olyan fergetegesen, mint az előző idényben, hiszen három forduló után még nincs győzelme, két pontnál jár, de Dusán szerint nincs mitől tartani.
– Nem vagyok elkeseredve, látom a mindennapi munkát akár technikai, akár szakmai oldalról, látom, mit tesznek bele a stábtagok, a játékosok, az alkalmazottak. Ez rendszerint kifizetődik, ezért teljesen nyugodt vagyok. Tavaly kilenc pontunk volt három forduló után, most kettő, de ilyenkor még korai esélylatolgatásokba belemenni. Úgyhogy én ugyanazt mondom, mint tavaly: legyünk benne az első tizennégyben, a többi csak ajándék!
Ez is érdekes lehet
Július végén kezdődik a szezon.
Hatan utaztak az autókban.
Július 19-én derül ki, hogy ki lesz a világbajnok.
A futball volt a nagy szerelme.
A Hősök Terén játszhatták a döntőt.
A legkisebb költségvetésből is elérték céljukat, bentmaradtak.
