Megható és egyben felkavaró dokumentumfilmet készített a Pécsi Tudományegyetem, amiben azok az orvosok, ápolók is nyilatkoztak, akik a Koronavírus Ellátó Központban dolgoznak. A teljesség igénye nélkül foglaltuk össze hétköznapi küzdelmüket, hogy lássuk, mi zajlik a kórház falai között.
Nem tudtuk, mivel állunk szemben
Pécsre az első pozitív beteg áprilisban érkezett, amikor már nyitva volt a Rákóczi úton található Koronavírus Ellátó Központ (KEK). Az elején a dolgozók ugyanúgy izgultak, mind a betegek – derült ki a 30 perces kisfilmből.
– Nem tudtuk, mivel állunk szemben. Most is csak kapiskáljuk a felszínt. Látjuk, hogy egészen másfajta történet, mint aminek indult – mondta Dr. Kanizsa Péter Sürgősségi Orvostani Tanszék tanszékvezetője.
Mindennapos küzdelem saját magunkkal
– Mindannyian fáradtak vagyunk, érezzük annak felelősségét, hogy sok betegünk súlyos állapotba kerül hozzánk és mindannyian segíteni akarunk, de nem mindig tudunk. Ez pedig nyomaszt minket – mondta Kiss Tamás, a KEK osztályvezetője.
Nem kávéznak, hogy ne pazarolják a védőfelszerelést!
– Nem az van, mint más osztályon, hogy a teendők után kijövünk és iszunk egy kávét. Mi nem jövünk ki, mert elpazarolnánk a védőfelszerelést. Akkor jövünk ki, ha elfogy a teendő – mondta Dr. Tánczos Andrea szakorvos, aki szintén a Koronavírus Ellátó Központban dolgozik.
„Van egy holtpont, amikor nem látunk, nem hallunk”
– Három óra után belassulok, feltűnik, hogy tompulok és a térlátás rossz lesz a pajzs és szemüveg mellett. Tűt egy idő után nem találja az ember, egy idő után már nem hallasz. Sokszor kiabálok, mert nem hallom, mit mondanak. Én is süketülök – mondja Dr. Csata Margit. A KEK-ben dolgozó klinikai főorvos szerint, aki nem ebben a szakmában dolgozik nem tudja milyen az, hogy nincs ünnep, nincs szabadnap. Az viszi őket előre, ha egy kritikus állapotban lévő beteget vissza tudnak hozni és élve hagyhatja el a kórházat.
3 óra helyett 6-8 órát dolgoznak védőfelszerelésben
Sokszor egyéni konfliktusokat is generál az orvosok között a megfeszített munkatempó, de van fizikai oldala is. 3-4 óra helyett 6-8 órát dolgoznak védőfelszerelésben, ami fizikai kimerültséggel jár.
– Sok kollégával éreztük azt, hogy amikor az ember dolgozik 2-3 órája, de most már ki kell menni, le kell venni a maszkot, ez már nem jó, fáj az ember feje, de elvárt, hogy a jó döntést hozza meg, borzasztó nagy pszichés mentális terhelés – részletezte Kiss Tamás.
„Be vagyunk vetve, mint a katonák”
– Összehasonlíthatatlan a tavaszi hullámmal, mennyiségében, minőségében, teljesen más dimenzió, jóval nagyobb terhelés, nagyobb elvárásokkal járó helyzet – mondta Jáksó Krisztián. A KEK osztályvezető-helyettese hozzátette: innen nincs felfelé. Ha a beteg hozzájuk kerül, nekik kell megoldani az ellátást.
Nemcsak az idősek kerülnek lélegeztetőgépre
Egyre több olyan fiatal kerül kórházba, aki nem küzd társbetegséggel. Az ő esélyeik jobbak – mondta Dr. Kiss Tamás. A KEK osztályvezetője hozzátette: mindenkinek bele kellett tanulnia abba, hogyan kell védőfelszerelésben dolgozni vagy a beteghez hozzáérni.
