„Sok gondolkodás után, jelen gazdasági helyzetből kiindulva, úgy döntöttünk, hogy bezárjuk a Puszit” – búcsúzott a pécsi vendéglátós, Pálhegyi Attila és párja Pesti Fanni az éttermük törzsmagjától. Talán ők az elsők a megyeszékhelyen, akik meghozták a végső döntést. A Pécs Aktuállal meglátogattuk őket a zárás napján.
Nehezen pakolja ki Attila az asztalokat péntek reggel, de nem azért, mert nem bírná a fizikai terhelést. Inkább azért, mert utoljára teszi le arra a teraszra a székeket, amit idén nyáron még bővíteni szerettek volna. A cseppet sem könnyű pillanatokat pedig tetézi egy, a közelben élő néni, aki a vendéglátós kutyusától is búcsúzik.
Mikor hoztátok meg a végleges döntést?
– szegezem nekik a kérdést, mire a két vendéglátós összenéz és egy kis gondolkozás után mondják is a választ.
– Három napja döntöttünk arról, hogy bezárunk. Nem volt már min matekozni, szétforgácsolódtunk a végére – mondja Attila, aki 2010 óta foglalkozik vendéglátással és Pécsett két helyet is vitt egyszerre. Eddig.
A koronavírus-járvány miatti lezárás előtt nyitottunk 13 nappal, azt még túléltük
– 2020 márciusában – nagy tervezés és munka árán – nyitottuk meg Uránvárosban az éttermünket. Emlékszem, még az asztalokat is mi hegesztettük, sőt álmennyezetet építettünk és falat bontottunk – nosztalgiázik Pálhegyi Attila. – Aztán be kellett zárnunk egy időre a koronavírus miatt – tette hozzá.
Balatonfüredre mentek „másodállásba”
Bár a pár két helyet is vitt Pécsett, úgy döntöttek, hogy a Balaton partján pótolják a kieső forintokat. Ez bevált, sikerült talpra állni két hónap alatt. De mire visszaértek Pécsre, valahogy elmaradtak az emberek a street food-ot képviselő étteremből.
– Nagy terveink voltak. Egy kicsit a belvárostól távolabb kismamáknak közösségi teret, diákoknak zenés esteket és kvízeket álmodtunk a helyre. Sok emberrel egyezettünk erről, aztán a pandémia mindent átírt – mondja Attila, akihez épp egy beszállítójuk érkezik búcsúzkodni. – A mostani helyzet nem túl fényes, pedig optimista embernek tartom magam.
Munkavállalóktól a NAV-ellenőrzésig
– Az, hogy most felállunk, viszonylag gyors döntés volt. De már hónapok óta érezzük, hogy szűkül a kör, aminek sok oka és okozata van. Talán ott kezdeném, hogy mi tényleg egy családi vállalkozást vittünk. Azaz nagyon nem volt mindegy a bevétel. Volt, amikor a család és barátok segítettek minket mind anyagilag, mind a munkájukkal. Egy-egy alkalmazottat tudtunk felvenni, viszont ők jöttek s mentek. Nemrég pedig kaptunk egy ellenőrzést, ahonnan még várjuk a büntetést is. Fogalmam sincs, mekkora lesz ez az összeg, de ez is egy jel volt, itt most nincs tovább – szedte össze gondolatait Attila.
„Már jelezték, hogy vinnék az asztalokat”
Bár nem árulják, de Attila és Fanni már kapott ajánlatot, hogy vinnék az asztalokat. Most a legnagyobb dilemma, hogy a több százezres gépekkel, amelyekkel a hamburgereket és kávét készítették, mi lesz.
– Nehéz, mert most a zárás óráiban előjön minden szép emlék. Az, hogy házi készítésű bucikat tudtunk az asztalokra tenni és az a sok barát, akik mellettünk voltak. De most és itt nincs visszaút, meghoztuk a döntést – egészíti ki párja gondolatait Fanni.
„Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de még azt sem, hogy holnap mi lesz”
Attila még nem tudja, hogy mi lesz velük. Úgy érzi, a folyamatos válságmenedzselésbe kissé belefáradt már. Az 50 esztendős férfinek hiába voltak üzleti tervei és elképzelései.
Annyi mindent kellett egyszerre csinálnom, hogy pont azzal nem tudtam igazán foglalkozni, amiért a vállalkozói létet választottuk – mondja.
– Most mondjam azt, hogy alkalmazottként jobban is kereshetnénk. De nem ezért lettünk vállalkozók. Alkotni akartunk valamit. Valami jót, amivel nyomot hagyhatunk Pécsett. Lokálpatrióta vagyok, fontosnak tartom, hogy adjak is, de most ezzel egy ajtó bezárult – mondta a pécsi vendéglátós.
Attila azt is hozzátette: nem szerették volna azt a pillanatot megvárni, amíg már az emberek ingerküszöbét meghaladja egy-egy hamburger ára. Az alapanyag-, az üzemanyag- és a rezsi árának növekedésével bezárult náluk a kör.
Ironikus, de miután bejelentettük, hogy bezárunk, annyian jöttek, hogy az elmúlt 2,5 év legerősebb napját tudtuk produkálni. Ezt mindenkinek köszönjük!
zárta szavait Attila.
