Sokak, főleg a fiatalok számára mutatunk most rejtélyes dolgokat, amelyek ma is nap mint nap szembe jönnek velünk a pécsi utcákon és köztereken. Mutatunk egy olyan hordható tárgyat is, ami szintén elveszítette funkcióját, de egykor sokan használták.
A prakker, amely fenekelésre is tökletes volt!
A eredeti rendeltetése mellett számos más célra is használták. Ha nem is a leghumánusabb, de tökéletes volt gyermekek elfenekelésére. Szőnyegek megjelenésével terjedt el a csapkodó eszköz, amellyel a szőnyeg kiterítésére szolgáló fa vagy később vas kereten lógó szőnyegből kicsapkodták a port.
A prakkert nádból vagy fűzfavesszőből készítették. Vékony szálakat hajlítottak meg és fontak össze, hogy masszív és tartós legyen. Általában hármas kötegből készítették. A hosszú száránál fogva addig ütögették a szőnyeget, amíg jött belőle a por. A rendszerváltás környékén kezdett okafogyott lenni, amikor megjelentek a nagy teljesítményű porszívók és tisztítógépek.
Ezek a vaskeretek ma is fellelhetők társasházak udvarán vagy éppen a panelházak között Kertvárosban és Uránvárosban.
Sárlehúzó
Valaha minden ház előtt volt ilyen Pécsen, legalábbis amíg le nem kövezték az utcákat. A kövezett járdákon nem lett sáros a cipő, de a sáros úttesteken is át kellett kelni, így volt mit lehúzni a talpról. Vidéken még ma is sok van belőle, mert ahol sár van, ott kell sárlehúzó.
Nem volt mindig ilyen tiszta a város, mint most. 100 éve esőzések után sártenger öntött el több utcát. 1928-ban a legsárosabb a Kálvária utca volt, ezt követte a Papnövelde, az Anna, a József, a János, a Hársfa és a Perczel utca. A sárlehúzó ilyenkor tett jó szolgálatot. Aki pedig cipőjét is meg akarta kímélni a sártól, az kalucsnit húzott a lábára.
Kalucsni
Más néven sárcipő, olyan gumicipő, amit egy másik cipőre lehet húzni, így megvédve azt a sártól. Sáros időben elengedhetetlen volt, hogy rendezvényen vagy színházban szép csillogó, tiszta cipőben lehessen megjelenni.
Kerékvető – Szegényebbeknek öntöttvas, gazdagoknak faragott.
A kerékvetőknek, másnéven kapu- vagy utcabálványoknak az volt a szerepük, hogy védjék az épületet a kocsik kerekeitől. Ma már nincsenek használatban, a lovas kocsik és szekerek idején ezekkel a kőből vagy kovácsolt vasból készített dúcokkal akadályozták meg, hogy a bejáró kapukon a kocsi kerekei nekimenjenek a kapufélfának és megrongálják.
A kerékvetők nemcsak a nagyobb kocsiktól, de a kézikocsival vagy gyalogosan terheket cipelőktől is védték a kaput, mivel eléggé nagyok voltak, ki kellett kerülni, így nem sodorták le az emberek a vakolatot.
A polgári házak kapuit jobbára faragott kő kerékvetők védték. Az öntöttvas kerékvetők izgalmasan néznek ki, de korántsem biztos, hogy úri kapukat védtek. Sorozatban, gyárban készülhettek, így a szegényebb házak is megengedhették magukak. Pécsen a belvárosban sokat találtunk, főleg a Ferencesek utcájában.
Kapuharang
Számos régi, 19. században épült pécsi belvárosi ház kapuzatán láthatunk egy rejtélyes lyukat, ami egykor a kapuharangot megszólaltató rudat rejtette. Az elektromosság bevezetésével megszűntek ezek a „kapucsengők”. A Ferencesek utcájában ugyanakkor találtunk egy működő példányt!
