„Aki nézi most a televíziót, üdvözlöm az összes szurkolót Pécsett, és ígérem, hogy éjfélkor a Széchenyi téren vagyunk! Hajrá, Vasút!” – nyilatkozta Rátgéber László Knézy Jenőnek. Napra pontosan harminc évvel ezelőtt, 1995. április 17-én este történt mindez, amikor a PVSK-Dália idegenben is legyőzte a BSE-t, és ezzel megnyerte a bajnokságot. Az akkor 17 pontot szerző Balázs Hajnal szerint a Rátgéberrel együtt érkező hitnek és önbizalomnak, no meg a kőkemény munkának köszönhették ezt a diadalt – és persze a folytatást is. Elindult a pécsi csoda, letették egy évtizedes sikerkorszak alapkövét.
Azon az emlékezetes napon, 1995. április 17-én története során másodszor nyert bajnoki aranyérmet a pécsi női kosárlabdacsapat, a PVSK-Dália. Innentől indult az aranykor, a Rátgéber Egyetem.
Az 1994/1995-ös szezon döntőjében a PVSK-Dália a válogatottak sorát felvonultató BSE-vel találkozott, és a pécsi lányok a párharcot eldöntő harmadik meccsen 80-76-os győzelmet arattak a Városmajorban, kicsikarva az aranyérmet. Rátgéber László még a BSE csarnokából hívta éjfélre a Széchenyi térre a szurkolókat, és bár Iványi Dalmáék rendőri felvezetéssel érkeztek, mégis késtek egy kicsit – ezt azonban senki sem bánta, akkora buli kerekedett a belvárosban, hogy azóta is emlegetik. Ezzel pedig elindult egy olyan szokás, ami aztán rengeteg ember számára felejthetetlen lett, és kitörölhetetlen marad a pécsi sporttörténelemből: minden pécsi arany után a Széchenyi téren ünnepelt a sokezres szurkolótábor, zúgott a „Hajrá, Vasút”!
– Abban az évben nem mi számítottunk a bajnokság esélyesének, akkor még a fővárosi csapatok jelentették az elitet, a sztárjátékosok budapesti klubokban játszottak – emlékezett vissza lapunknak a PVSK-Dália háromszoros bajnok kiválósága, az ominózus meccsen 17 pontot szerző Balázs Hajnal. – A PVSK első bajnoki aranyérme viszont már jelezte, hogy vidéken is lehetnek fellegvárak. Rátgéber Laci érkezésével pedig sok minden megváltozott: elhitette velünk, hogy a kőkemény munkának meglesz az eredménye. Persze az elvégzett munka nem elég, ha nincs meg a benne való hit! Ez vezetett bennünket abban a szezonban győzelemre. Ahogy megvertük az MTK-t a negyeddöntőben, aztán a Tungsramot az elődöntőben, egyre jobban nőtt a hit, az önbizalom, hogy valami nagyon jó dolog is kisülhet ebből. A BSE roppant kemény feladatnak tűnt, de addigra már elhittük, hogy őket is meglehet verni. Sikerült!
A döntő megnyerése minden játékosban felejthetetlen emlék, élmény marad. És, mint utólag kiderült, ez az aranyérem egy évtizedes korszak alapköve lett Rátgéber Laci időszakában, tette hozzá Balázs Hajni.
„A sikert minden pécsi ember magáénak érezte, szurkolói klubok alakultak, öröm volt pécsinek lenni. Elkezdtek tisztelni bennünket a sportágban, az ünneplés pedig hetekig tartott.”
Az 1995-ös első bajnoki aranyérmet Rátgéber irányításával további nyolc követte (1996, 1998, 2000, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006), amihez kilenc Magyar Kupa-diadal (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006), valamint két Euroliga-bronzérem (2001, 2004) társult. Több mint egy évtizedig dübögött a Rátgéber Egyetem!
A döntő harmadik mérkőzése
BSE–PVSK-Dália 76-80 (45-39)
Budapest, 1000 néző. V.: Forrai, Hartyányi. BSE: Németh Á. 14, Bagoly 10, Balogh 30, Nagy D. 20, Károlyi. Cs.: Németh D. 2, Rónaszéki, Dénes, Besenyői. Edző: Glatz Árpád. PVSK-Dália: Balázs 17, Zsolnay, Horváth 7, Anitics 8, Vilutyte 26. Cs.: Iványi 22, Kiefer. Edző: Rátgéber László.
