A labdarúgó-Európa-bajnokság elbúcsúzott a Puskás Arénától, egy pécsi lánynak pedig ezzel véget is ért a munkája a kontinensviadalon. Rangos Regina imádja a futballt, s a Pécs Aktuálnak elmesélte, milyen érzés volt látni, amikor több tízezer magyar szurkoló hömpölygött a stadion felé, majd hatvanezren énekelték együtt a Himnuszt.
A mai világban ez már nem is meglepő: egy Facebook-posztból indult az egész. Április elején görgette a híreket, amikor belebotlott az MLSZ felhívásába, miszerint jelentkezőket várnak az Eb-re dolgozni. Nem sokat hezitált.
– Ott volt egy link, szombaton már küldtem is az önéletrajzomat, hétfőn pedig csörgött a telefonom – mesélte lapunknak a 24 éves pécsi lány. – Innentől kezdve pörögtek az események, kedden videóinterjún vettem részt, amelyen nyolc kérdésre kellett villámgyorsan válaszolni. Például kíváncsiak voltak arra, hogyan oldanám meg azt a problémát, ha a meccsre igyekvő csapat elakadna egy közlekedési dugóban. Szerda reggel online interjú következett, amelynek a végén közölték, hogy üdvözölnek a csapatban!
Közvetítőimenedzser-asszisztensnek vették fel – valljuk meg, ez így önmagában nem mond sokat. A feladatuk gyakorlatilag az volt, hogy a világ minden tájáról érkező televíziós stábokat, sajtósokat koordinálják (mintegy kétszáz főről volt szó), minden segítséget megadjanak a munkájukhoz.
– Mindenért mi voltunk a felelősek, ami velük történik. A reptéri megérkezésüktől kezdve segítettük őket, elkísértük a hotelbe, intéztük a szállást, az étkeztetést, az akkreditációt.
S hogy mi kellett ehhez a munkához? Elsősorban nagyon magas szintű angol nyelvtudás. Az LOS Budapest csapatában hárman voltak, akiknek nem volt magyar főnökük: egy görög hölgyhöz tartoztak, aki huszonöt éve sportrendezvényeken dolgozik, ez a hivatása, a kisujjában van a szakma. Olimpiákon vett részt (az Eb után utazik is Japánba), több helyszínt koordinál egyszerre, úgyhogy ez most neki kifejezetten kicsi eseménynek számított a Puskás Arénával.
– Nekünk viszont nem volt ez egy könnyű munka, mert napi nyolc órában folyamatosan angolul kellett kommunikálni, ráadásul sokszor a spanyolt is használtam. De én ezt a zsezsgést, pezsgést imádom, jön egy probléma, amit gyorsan meg kell oldani, ez az én világom! Természetesen a munkáért fizetést kaptunk, na meg napi egy étkezést is álltak – mondta Regina, aki sportszervezőként végzett a Pécsi Tudományegyetemen, felvették az ETK-ra sportmenedzser mesterképzésre, s nemrégóta a Rátgéber Akadémián sportszervezői feladatokat lát el.
A nyelvtudás mellett egyébként nyilván jól jött, hogy Regina imádja a sportot, odavan a fociért. Többek között a PMFC stadionjában is elég otthonosan mozog…
– Nekem a foci az egyik szenvedélyem. Nem csoda, hiszen kiskoromtól kezdve olyan közegben nőttem fel, ahol a sportágért rajongó emberek vettek körül. Mindkét nagybátyám, Miklós Gábor és Szabina János játszott a PMSC öregfiúkban, nagyon szerettem idősebb Dárdai Pali bácsit, Márton Gábort néztem a pályán, szóval miattuk szerettem meg a futballt. Tíz évig jártam a PMFC-stadionba szurkolóként, utána pedig még büféztem is.
A Puskásban a büfét másra bízták. Sőt, igazából nem is a stadionban volt a főhadiszállásuk a május 10-től július 1-ig tartó munka alatt: néhány méterre tőle egy kék konténer volt az „övék”. Onnan figyelték, ahogy például a portugálok elleni meccs előtt hömpölyög feléjük a magyar tábor…
– Most is libabőrös leszek, ha visszaemlékszem rá! Több mint hatvanezren jöttek, kifestve, dalolva, csodálatos hangulat volt! Aztán ennyi magyar egyszerre énekelte a Himnuszt… Bizsergető, szívmelengető érzés volt – árulta el Regina, akitől természetesen megkérdeztük, hogy a munkája során „levadászott-e” egy–egy sztárfutballistát egy közös szelfi, autogram erejéig. – Erre nem volt lehetőségünk, mi nem kerültünk a közelükbe, így nincs Cristiano Ronaldóval közös képem. De nem is hiányzik. A Puskás Arénában megrendezett mind a négy meccset, a magyar–portugált, a magyar–franciát, a portugál–franciát és a cseh–hollandot élőben láthattam, mert ezt megengedték nekünk, úgyhogy ez így is életre szóló élmény volt!
