Beck Zoltán énekes-gitárossal, a 30Y rockegyüttes alapítójával beszélgettünk a lélegeztetőgépen levő magyar zeneiparról, állami támogatásról, raktárkoncertekről, és a szabad egyetemekről.
„Röviden nagy a baj, hosszabban viszont már tudom árnyalni” – kezdi a válaszát Beck Zoltán, amikor a magyar zeneipar jelenlegi helyzetéről kérdezzük.
– A tavaszi turnékat már nem tudtuk lejátszani – ahogy más zenekarok sem. Július elején állhattunk újra színpadra azzal a megszorítással, hogy fesztiválkoncerteket nem adhattunk, és a szabadtéri koncerteket is 500 fős létszámlimittel kellett lebonyolítanunk. Azzal a bizonytalansággal nézünk most szembe, hogy lesznek-e a továbbiaknak zártteres turnék. A dilemma elsősorban nem az, hogy „meg lesz-e engedve”, hanem hogy a saját felelősségünk mit diktál majd. A kialakult helyzetnek a felelőssége átkerül az egyes zenekarokra, és klubokra, miközben az anyagi következményeket is viselniük kell – fogalmaz a zenész.
Azt bátran mondhatom, hogy ha a pénz foglalkoztatna minket, akkor valószínűleg egy másik munkát végeznénk.
Szerinte a mostani helyzet nem elsősorban anyagi terhet ró a zenekarokra, klubokra és a fesztiválokra, hanem azzal kell megbirkózniuk, hogy perifériára kerülnek, esetleg elfelejtődnek, eltűnnek. A közösségi tér kerül veszélybe, ami nem azért problémás, mert március óta nem adtak el egy hosszúlépést nem, hanem azért, mert egy év alatt ki lehet kopni a működésből.
Mint az ismert, a kormány a koronavírus miatt válságba került zeneipart 5,3 milliárd forintos támogatási programmal segíti. A bejelentésre volt olyan pécsi zenész, aki úgy reagált, hogy ez csak alamizsna, mások szerint a több milliárdos mentőcsomagnál sokkal ésszerűbb megoldás is lett volna.
A kormány 5,3 milliárd forintos kormányzati támogatásról elmondta, hogy
önmagában az állami segítségnyújtás nem egy vállalt hősiesség, hanem kötelező feladat.
– Egy kormány azért van kormányon, mert felelősséget vállalt azért a társadalomért, amelyet kormányoz. Ez egy felelős szolgálat. Az üdvözlendő dolog, hogy a kormány segíti azokat a szektorokat, amelyek sérülnek a krízishelyzetben – ahogy az aszályos évben megsegítjük a gazdákat, úgy a zeneipar is megérdemli ezt. Erre nem szabad úgy tekinteni, mint alamizsnára, amelyet az adófizetők pénzéből fizet az állam. Hiszen a zenészek is jelentős adófizetők, és szerves részesei a közös teherviselésnek.
Márciusban a zenekarok jó része úgy gondolta, hogy jobb híján streamelt koncerteket adnak. A 30Y azonban már az elején jelezte, hogy nem viszi át az online térbe a koncertjeit. Ennek Beck Zoltán szerint egyszerű oka volt; mégpedig az az alkotói viszony, párbeszéd, ami egy élőkoncerten létrejön zenekar és nézőközönség között.
– A streamelt előadások, de a raktárkoncertek is egy másik alkotói utat teremtenek. Olyanok ezek, mint a koncertfilmforgatások, amelyek rendkívül élvezetesek, de nem helyettesíthetik a találkozásokat, fellépéseket és a lemezfelvételeket – fogalmaz a zenész.
Vasárnap öt egyetemi városban tartottak szinte egy időben fáklyafogadással egybekötött demonstrációt az egyetemi autonómiáért. Beck Zoltánt arról is kérdeztük, hogy egy ilyen diskurzusban helye van-e a zeneipari szereplőknek. Mint mondta, ez azért nehéz kérdés, mert nagy az elvárás afelől, hogy a zenekarok maradjanak apolitikusak, társadalmi felelősségérzetünk viszont van.
Nem szeretném szégyellni magam azért, amiért a szeretetben hiszek. Szégyelljék magukat azok, akik a gyűlöletet hirdetik!
– Mostanra gyanúsan provokatívvá váltak ezek az értékek, én meg nem értem, hogy hogyan lehet provokatív a szeretet, az együttműködés, a dialógus, az egyenrangúság – tette hozzá.
Mint mondja: „viszonylag jelentős múltam van, de a helyzet az, hogy bármilyen tisztán is csinálsz bármit, szükségszerűen összeszarozódsz”. A fiatalok szava azért is olyan energikus Beck szerint, mert kora huszonévesek tiszta szeméről van szó. „Nem azért állunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai mellé, hogy elvonjuk tőlük a szót, hanem azért, hogy rájuk: a tisztaságukra, bátorságukra és az igazságukra irányítsuk a figyelmet.” – teszi hozzá.
