Címlap Vélemény Szia Uram! To...
Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Szembeszúrt egy lehetőség a minap, hogy szenzációs demokratikus lehetőségemmel élve (dobpergés): szavazzak a pécsi vásárcsarnok cégérének és a csarnok órájának milyenségéről. Háhhh, végre hozzám is elérnek a fontos dolgok! Nagyon ritka, hogy igazi pécsi polgárnak érezhetem magam! De talán most jó latba sikerül betolnom a zsetonomat!

Gondosan el is olvastam a „pécsponthún” a szavazásra motiváló bejegyzést, nehogy elrontsam, hogy melyik felírat és vekker tetszik szubjektíve’ a legjobban… Bla bla, blablabala és „Pécs városvezetése fontosnak tartja, hogy az épület homlokzatát egy a Pécsi Vásárcsarnokhoz (nagybetűvel – intézmény, hűűű) méltó felírat, valamint a belső térben a vásárlók igényeihez igazodva egy az enteriőrhöz illeszkedő óra díszítse.”

No… Hát, gondoltam akkor a beázós színes műanyagládákhoz igazodó cégjelvényt, és órát választok: (Lego-ra gondoltam). De olyan nem volt a lehetőségek között, viszont van kör alakú uszodaóraszerű… Félreértés ne essék! A 3,8 milliárd forintból épült szimbolikus intézményünkre csakis csodálatos felirat és fali óra kerülhet majd – mert amennyire megítélni tudom – az összes választható variáns magas művészi igénnyel bíró tervezet.

Sztranyák Gergely – Junior Príma Díjas pécsi építész és Getto Tamás Ybl-díjas kortárs-, pécsi építész dinasztiából nem tud nívótlant produkálni! Az őket körbevevő ízlés-éterből seperc alatt lehívnak három művészi kvalitású tervezetvariációt…
(Órából tehát a körre, és „csarnok-logóból” az idővel patinásodó rézre szavazok… A háttérben felsejlő Dzsámi türkíz kupolájával matchingeltetve…)

Na… Most, hogy mint egy rendes pécsi „démosz” – (gyengébb idegzetűek kedvéért: vagyontalan polgár „paraszt aszcendenssel”) – leadtam a szavazatom, vártam a következő „kvízkérdést”. Nagyon szeretnék más ügyekben is „klikk-demokráciást” játszani! Nem találtam a „játék” next level-jét sajnos. De az is lehet, hogy szombatonként személyesen adhatom le a cserépszavazataimat a kolosszális pécsi agorán?
Huhhh…

… … … Kikérem magamnak – most éppen e konkrét felhívás miatt, de sorolhatnám – a parasztvakítás gyűjteményemből a ’szedeteket!- a nyomokban politikát tartalmaz(hat)ó – mifolyikitt projektekről! Kikérem magamnak a „brandelést”, a „világmegváltó” ígéreteket, és az elinflálódó közügyeket! Kikérem magamnak a politikai pózolást – a mindenki farmert vesz fel, és világoskék feltűrt ujjú spanomvagy ingeket! Kikérem magamnak az árvízzel/légköri jelenségekkel való fotózkodást, a vörös szegfű csokorba kötést, és nyilvános narancspucolást!

Kérem a kartávolságon belül élő politikusokat: tartsák távol magukat a magánügyektől! És közügyeinkkel is csak akkor terheljenek bennünket, ha valóban van jelentősége! Az érzelmeken keresztüli tömegkommunikáció és manipuláció göbbelsi találmány. Ne nyissunk új színtereket a celebkedésnek! A politikai sztárság szebb időkben műveltséget, nagyívű ideológiai sínfektetést, és államférfi(as)ságot jelentett! Nem pedig öltözködést, – parvenü pökhendiséget, – nagyonszép-nagyonúj-nagyonbigblock autókban utazást, – arroganciát, – jelentéktelen ügyekben való tetszelgést!

(Remélem addig nem fogunk lesüllyedni, hogy a közelgő önkó-választásokon szexszel/szexisséggel akarják a városfiak eladni magukat, mint ahogy „rendes” celebektől elvárható – mert akkor leszünk bajban! Képzeljük el, hogy lehet szavazni a legkidolgozottab testű, legmacsóbb pécsi magisztrátusra… Jujjj)

Kérem, bennünket – legtöbbünket – nem érdekelnek a gumicsontok! Nem a bármikor (jelenben, jövőben, akármikor) aktuális polgármesterért és elvben társaiért akarunk rajongani! A zökkenőmentesen működő, perspektívával rendelkező, fejlődő Pécsért akarunk lelkesedni és odalenni tőle!

Kérem, unjuk a némely jólsikerült kátyúbetöméssel való fotózkodást – hacsak nem a lapátoló durvatenyerű munkást fotózzák éppen le! Unjuk a facsemetékkel pózolást, amíg haldoklik a mecseki tölgyesek és fenyvesek jelentős része!

Kérem, mi nagyszabású és előremutató programokra, beruházásokra, (irány)elvekre szeretnénk szavazni, nem kakukkosórákra, meg a toronyórák láncaira!

Kérem, ne fessenek színeket a vásárcsarnok sarkaira, amelyekre szavazhatunk! Mert lesznek, akik ringnek nézik, és ökölre mennek…

Kérem, ne demózzák a demokráciát a meglévő demokratikus intézményrendszerben, hanem teljesítsék a – nép közé leereszkedve, és meghallgatva bennünket – hogy mit szeretnénk!

Tiszta utakat, világító lámpasorokat szeretnénk a pécsi utcákba… Szeretnénk több zöldet a kővé vált belvárosba… Szeretnénk elektromos autótöltőket, és nagy fesztiválokat, ahova az elenyésző kisebbségben élő identitások is biztonságban és boldogságban integrálódva szórakozhatnak velünk! Szeretnénk érvényre jutott PÉCSI ÉRTÉKEKbe botlani, és megismerni újakat!

Büszkék akarunk lenni, és nem böszmék!