Novemberben már bőven elkezdődik a fűtési szezon, sok család pedig fával fűti otthonát. Hasogatás közben azonban nem várt meglepetés lapulhat a fában, egy hatalmas, kékes-feketés színekben pompázó dongó személyében. Hogy mi ő? Miért "sír", amikor előkerül, egyáltalán ártalmas-e csípése? Eláruljuk.
Nem árulunk zsákbamacskát, a kék fadongó félelmetesnek tűnő óriás, de szinte teljesen ártalmatlan, nem agresszív, csakis akkor támad, ha sarokba van szorítva. Akár három centiméteresre is megnőhet, ezzel a méretével pedig Európa egyik legnagyobb termetű méhfaja.
Sár József, pécsi entomológus szerint a magányos méhek csoportjához tartozik, ártalmatlan, növény evő fajunk. Fullánkos, szúrása a házi méh szúrásával megegyező tüneteket okoz, de szerencsére abszolút nem agresszív, így ezt csak kevesek tapasztalják.
A kék fadongó nőstény egyedeiről tudni kell, hogy késő tavasszal, nyár elején megfelelő fészkelőhelyet keres magának, erre használja erős rágóit.
Ahogy az etnomológus fogalmaz, leginkább korhadt fatörzsben készítenek hosszú, függőleges járatokat petéiknek, ahova virágport is felhalmoznak tartalék tápanyagként. Az utódok ősszel kelnek ki, télre pedig faodvakba húzódva, hibernálva várják a tavaszt.
A kifejlett rovar maga is áttelelhet, ekkor bukkanhatunk rá tűzifában, korhadt fák törzsében, vastagabb ágaiban.
„Sírnak”, ha veszélyt éreznek
Ha véletlenül megzavarjuk a kontinensünk egyik leglátványosabb
hártyásszárnyúját „téli álmában”, egyfajta mérges zúgást hallat, ezzel védve magát és petéit.
Boros Tibor, méhrajbefogó szerint egyfajta enyhén sípoló hangot adnak ki, ha veszélyt éreznek. Ám még ilyenkor sem lépnek fel agresszíven, hiszen rendkívül békés állatok, úgyhogy járjunk el óvatosan: a kék fadongó védett rovar, és jelenleg sajnos a kihalás szélén van.
Kiemelt kép: Boros Tibor, méhrajbefogó
