Ki ne szeretné az állatokat? Cukik, szőrösek és melengetik az ember szívét. Azonban a vadonban élő állatokat jobb nem simogatni és "kényeztetni", mert ezzel sok esetben halálra is ítéltük őket. Hogy miért? Erről posztolt a Zalaerdő Zrt.
Május közeledtével lassan megszületnek az őzgidák, gímszarvas- és dámborjak. A zöldellő erdő megtelik élettel és ilyenkor nem ritka, hogy az ember pici, cuki bébi gidákkal is találkozik. Fontos tudni, hogy ezek az állatok nincsenek sem bajban, sem veszélyben – de ha elkezdjük őket simogatni ilyenkor és etetgetni, akkor az anyjuk örökre el is hagyhatja kicsinyét.
Ha a kicsinyeket egyedül látjuk a fűben megbújva, az nem jelenti, hogy elárvultak vagy betegek! Az anyjuk ilyenkor táplálkozik vagy elmenekült, mert veszélyt érzett, de visszatér. A kis állatokat – mivel az első hetekben még nem tudják követni – ilyenkor elfekteti, azok pedig ösztönösen meglapulnak, mozdulatlanok maradnak. Ha megérintjük őket, az őzsutát, szarvastehenet el fogja riasztani az ember szaga, és nem gondozza majd tovább kicsinyét, amely így éhen pusztul vagy ragadozók áldozatává válik – írja bejegyzésében a Zalaerdő Zrt.
Lopásnak minősül
Ha valaki – még a legjobb szándékkal vezérelve is – elviszi ezeket az állatokat. Fontos tudni, hogy ha ilyen védtelennek tűnő gidácskákba botlunk, akkor semmiképp ne érintsük meg, ne menjünk a közelükbe, ne zargassuk őket. Egy szabadon engedett kutya is – ha éppen csak odamegy megszagolni – megpecsételheti az állat sorsát.
Ha valaki „megmenti” a gidát, borjút, és elviszi, jogilag lopást követ el, mert az élő vad az állam tulajdona. Az őzgida vadgazdálkodási értéke a Vadgazdálkodási törvény végrehajtási rendelete szerint 50 000, a gím- és a dámborjúé 100 000 forint.
A témával kapcsolatba korábban mi is írtunk.
fotó: Zalaerdő Zrt.
