Nincs könnyű dolguk a profi sportolóknak, miután véget ér a pályafutásuk, állítja Lőrinc Antal. A PMSC és a Videoton korábbi kiváló futballistája a vendéglátásban találta meg önmagát – de azért a futballtól sem szakadt el teljesen.
A korábbi kiváló pécsi futballistáról, Lőrinc Antalról lerí, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott – megtalálta a számítását a futball után is.
– Amikor játszottam, már igyekeztem felkészülni arra, hogy mi lesz a pályafutásom után. Pécsett futballoztam Garami Józsi bácsinál, de ezzel párhuzamosan beiratkoztam a tanárképzőre, s bár elkerültem a Videotonhoz, egyéni tanrend mellett befejeztem, testnevelő tanári diplomám van. De a tanulást sosem késő folytatni, jelenleg például angolra járok, szükségem van a nyelvre, no meg arra is, hogy mindig legyen valami, ami megmozgatja az agyam.
Rászakad az emberre a nagy üresség
A profi sportolókat borzasztó nehéz helyzet elé állítja az, amikor eljön a pályafutásuk vége, teszi hozzá. Ki így, ki úgy dolgozza fel a szituációt, vannak olyanok, akik már „menet közben” készülnek a civil életre, tartalékolnak, tanulnak, esetleg belevágnak egy vállalkozásba, mások viszont csak akkor próbálnak kezdeni valamit magukkal, amikor befejezik a sportot. De mindez nem csak pénzkérdés, nem csak az egzisztenciáról szól.
– Felszabadul egy csomó, eddig tokkal-vonóval beosztott idő! Rászakad az emberre egy elképesztően nagy üresség: nincs edzés, nincs öltöző, nincsenek társak, nincs adrenalin. Teljesen új élet kezdődik.
A jelen az életben maradásról szól
Így történt ez a most 50 éves Lőrinc Antallal is, aki azóta a vendéglátásban találta meg önmagát – köszönhetően párjának, Vajda Virágnak. Együtt üzemeltetik a Prézlit: a pandémia nem kis kihívás elé állítja őket.
– Próbálunk terjeszkedni, a franchise szépen össze van rakva, s ha nem jött volna a járvány, lehet, hogy már további két városban is megjelentünk volna. Ez az időszak azonban jelenleg az életben maradásról szól. Szinte naponta változnak a dolgok a munkaerővel, a költségekkel kapcsolatban, erre nagyon nehéz azonnal reagálni. A kialakult modell teljesen gallyra ment.
S hogy látszik-e egy volt futballista keze nyoma a konyhában? Nem igazán, Lőrinc Antal ugyanis inkább kibicnek vallja magát a gasztronómiában.
– A páromnál megvan a szakértelem, én pedig inkább vendég szemmel nézem a dolgokat, szóval jól kiegészítjük egymást. A logó, az arculat, a megjelenés a közösségi médiában, ez mind hozzám tartozik, tárgyalok a partnerekkel, intézem az ügyeinket. Ugyanakkor mégiscsak van „nyomom” a konyhában: a futballnak köszönhetően kerültem kapcsolatba egy borjádi vállalkozással, amely kézműves termékeket készít, s a tőlük érkező tejtermékeket használjuk a Prézliben.
Nem rossz ötlet: a belga recept
Megvan egyébként a recept arra, hogyan lehetne biztonságosabbá, zökkenőmentesebbé tenni az átmenetet a sportolói létből a civil életbe! Lőrinc Antal a belga példát említi, ahol a játékosok fizetésének tíz százalékát a pályafutásuk során visszatartják, hogy aztán ha befejezik a karrierjüket, megkapjanak egy szép kis summát, ami nagyban segíthet egy új élet elkezdésében.
Bár Lőrinc Antal a vendéglátás felé vette az irányt, a futballtól sem szakadt el teljesen. Korábban edzősködött a PMFC-nél az NB II-ben, megfordult az utánpótlásban is, mostanra azonban maradt az amatőr szint: egy időben Szederkényben alkotott maradandót, manapság pedig a PEAC-ot irányítja a megye I-ben. A társadalmi szerepvállalás sem áll messze tőle, elnökségi tag a PMSC Öregfiúk Egyesületben, valamint a Meszesért Alapítvánnyal próbálnak segíteni korábbi iskolájának.
