Tizenöt évvel ezelőtt a jégmadárral kezdődött minden – azóta nagyon sok két- és négylábú került lencsevégre
Címlap Arc Egy szívinfar...

Az utóbbi másfél évtized során többek között „terítékre kerültek” a vaddisznók (közelről), a darvak, a jégmadár, a réti és a halászsas, a muflon, a szalakóta, nemrég pedig az ökörszem. Célok pedig még mindig akadnak, idén be kell cserkészni a túzokot – nem lesz egyszerű. Fábián Laci az édesapjától örökölte a fotózás iránti érdeklődést, amiből aztán szerelem lett.

„Közel hároméves hajsza ért ma véget! Meglett az Ökörszem!!!”

Miután Lacit már jó néhány éve ismerem, pontosan tudtam, hogy a Facebook-poszt nem arról szól, hogy (lég)puskavégre került az édes kismadár, hanem arról van szó, hogy „lekapta”, lefotózta. Szép képek készültek a havas tájon minden bizonnyal élelmet kereső ökörszemről, és rengeteg gyönyörű fotó van már a tarsolyban két- és négylábú állatokról. Élvezettel szoktam lapozgatni Fábián Laci Facebook-oldalát.

– Az ökörszemre három évig „vadásztam”, most végre sikerült lefotóznom. Minden évben kitűzök magam elé egy-két célt, hogy miket szeretnék lencsevégre kapni: tizenöt évvel ezelőtt ez a jégmadárral kezdődött, amire azért cserkelő fotósként nehéz rábukkanni, ki kell figyelni, mikor és merre mozog. Akarsz eggyel találkozni? Ha van egy-két órád, figyelj a Bőrgyárnál a Fekete-víznél, félóránként, negyvenpercenként fel szokott bukkanni – árulta el Laci.

Ezt ebben a cudar időben egyelőre kihagyom, talán majd később, jegyeztem meg. Azt viszont megkérdeztem Lacitól, hogyan jutott el addig, hogy kereskedelmi képviselői munkája mellett immár tizenöt éve foglalkozik fotózással – amiből az évek során szerelem, hobbi lett.

– Jóapámtól jött a fotózás iránti érdeklődés, emlékszem, otthon a kis házi laborban hívtuk elő és nagyítottuk a képeket. Nagyon sok van belőlük. Aztán később, amikor már jobban érdekelt, elmentem Dékány Zsolt oktatására, ami a digitális és természetfotózás témakörben adott óriási segítséget. Azóta csinálom. Mindez egyébiránt egy szívinfarktus miatt kezdődött: be kellett húznom a kéziféket. Délutánonként két kutyával sétálgattam, és közben elkezdtem fotózni. Idáig fajult.

Nos, azóta nincs olyan autózás, hogy a fényképezőgép ne lenne mellette az ülésen. Amikor pedig jön a téma, meglát valami érdekességet, akkor nem rest megállni egy jól sikerült fotóért. Paks mellett például így kapott le egy réti sast.

– Elérhető célokat szoktam magam elé tűzni, de a vaddisznók közeli fotója nem volt egyszerű feladat, főleg úgy nem, hogy korábban két kutyával, most pedig egy kutyával és egy macskával együtt járok fotózni – mesélte az 53 éves pécsi születésű, de már jó ideje Hásságyon élő Laci. – Nagy élmény volt még képeket készíteni darvakról Szegeden, a vándorlásuk idején sikerült ott ébrednem, fotóztam szalakótát, ami egy gyönyörű kék madár, és a hásságyi szőlőhegyen elkaptam a muflonokat is. Persze van még olyan cél, ami nincs kipipálva: ha törik, ha szakad, idén akarok fotózni túzokot! Most már tudom, hogy Apajpuszta környékén kell keresnem ezt a nagytestű madarat, amint lesz rá másfél-két napom, „levadászom”.

Laci nem csak a természetfotózás iránt rajong, más területek is érdeklik: a modellfotózásban is a legjobbak közé tartozik, természetesen készít képeket rendezvényeken, de a sport is közel áll a szívéhez, a Szentlőrinc futballmeccseit az ő objektívén keresztül láthatjuk „Mindegyiknek megvan a maga varázsa! A természetfotózás önző dolog, elsősorban a fotósnak élmény, a modellfotózás viszont, ha nem csinálja rosszul az ember, akkor a modellnek, a megrendelőnek is egy élmény, egy emlék, márpedig ez is nagyon fontos” – tette hozzá Laci.

Kívánjuk, hogy idén pipáld ki a túzokot is, Laci – aztán jöhet a következő célpont!

Fábián Laci számára nem csak a természetfotózás létezik: a modellfotózás és a sport is közel áll a szívéhez