Nagyon élvezi, hogy városvezető lehet, és egyáltalán nem tervezte, hogy így alakul - mesélte Bognár Szilvia a Pécs Aktuálnak, akit végül tanára: Kunszt Márta beszélt rá a politikára. Örül annak, hogy egyre több a női képviselő és elárulta azt is, mit szólnak a gyerekei a munkájához. Villáminterjú!
Milyen nőként városvezetőnek lenni?
Nagyon izgalmas, mert a humán területekért felelek, emberekkel és emberekért dolgozom; másrészt pontosan ugyanazt élem meg naponta, mint nőtársaim: egyeztetem a szerepeimet, az anyát, a társat, a háziasszonyt, az apám lányát, a rokont, a barátot, a munkatársat, a vezetőt, az alpolgármestert. Megvan hát a bája és súlya is, hogy nőként lehetek alpolgármester. Jómagam büszke vagyok arra, hogy az én frakciómban ötből hárman nők. Fontos üzenet ez a 21. században, és hiszem, hogy lehetőség egy érzékenyebb politizálásra.
Élvezi ezt a szerepet?
Szeretek építkezni, ez inspirál. Minden munkámhoz úgy látok hozzá, hogy a végére A-ból B-be jut általam az ügy, és ezért minden tőlem telhetőt elkövetek. Nagyon jól érzem magam amiatt is, mert – bár ebben a pozícióban fizikailag és mentálisan is próbára tesznek a mindennapok – komoly szakmai kihívás városvezetőnek lenni. Időnként óriási teherbírásra van szükség, a járványhelyzet idején például 0-24-ben helyt kellett állni.
Készült a pozícióra vagy hirtelen jött a felkérés?
Nem terveztem, hogy indulok a választáson, és nem szerepelt az ambícióim között, hogy alpolgármester legyek. Nagyon rövid időn belül, egy éjszaka alatt döntöttem a képviselő-jelöltségről. A Mindenki Pécsért Egyesület kampánystábjában fogalmazták meg azt az elképzelést, hogy egy olyan profil, mint én vagyok, alkalmas a feladatra. Egy korábbi egyetemi tanárom (dr. Kunszt Márta, a DK helyi elnöke) keresett meg azzal a kérdéssel, hogy nem gondolkodtam-e közéleti szerepvállaláson. Miután a lehetőséget nem vetettem el, két kikötésem volt. Az egyik, hogy megőrizhessem a függetlenségem, a másik, hogy családanya vagyok, így a gyermekeim megkérdőjelezhetetlenül elsőbbséget élveznek az életemben.
Már 9 hónapja alpolgármester. Mi az, amit ezen idő alatt nehezen tudott megszokni, vagy ami még mindig nehezére esik?
Az, amin még dolgoznék, az a párbeszéd a testületen belül és a helyi társadalom szereplőivel. Azért, hogy képesek legyünk minél többször, minél több ügyben közös nevezőre jutni, függetlenül attól, hogy ki melyik párthoz tartozik, magyarán, az ügy legyen a fontos, ne a pártérdek; illetve mindenkinek – akit egy ügy érint – jó hatásfokkal lehetőséget szeretnék adni, hogy elmondhassa a véleményét.
Gyermekei, kislánya mit szólnak ahhoz, hogy az anyukájuk a város egyik vezetője?
Három gyermekem van, ketten már felnőttek. A legkisebb gyermekem három és fél éves lesz a napokban. Három generáció, ennyi féle örömforrás és időnként dilemma is. Hamar, szinte észrevétlen átmenettel alakult ki a jelenlegi rendszer az életünkben: a fiaimmal jókat tudunk beszélgetni a napirenden lévő közéleti témákról, a kislányom pedig velem egyidőben kezdte a maga új életét, hiszen bölcsődébe került. Mindegyikünk élvezi a maga teendőit és hivatalát, és ez a körülmény teszi könnyebbé nekem anyaként, meg alpolgármesterként is a helytállást.
