Cikkünk frissítése óta eltelt 9 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

100 éve szó szerint dinnyében úszott a város augusztusban. A pécsi piacokon halmokban állt a dinnye, akkor egy hónapig erről szólt minden, ez volt a bajok és örömök okozója. 

A piacokon a mézédes gyümölcsöt vadászni kellett, rengeteg volt az éretlen, élvezhetetlen dinnye, ezért a piacon naponta vizsgálták és kobozták el a romlott, éretlen szállítmányokat. Az árusoknak ezért kötelező volt visszaváltaniuk az ízetlen gyümölcsöket.

Dinnyeszedők (fotó: Fortepan)

1911: Csak árnyékban szabad árusítani

„Utóbbi időben súlyos természetű gyomor- és bélhurutok léptek föl Pécsett, melyeknek oka az orvosi vélemény szerint az, hogy a dinnyék a nap forró hevének kitéve gyorsan romlanak és heveny gyomor- és bélhurutot idéznek elő. Ezen célból a rendőrkapitányság ma rendeletet adott ki, amelyben kimondja, hogy jövőben dinnyét csak sátor alatt, árnyékban szabad árusítani. A rendelet már holnap életbe lép s annak szigorú betartását Ranga János rendőrbiztos fogja ellenőrizni.”

A rossz dinnyét is el kellett adni, ezért a kofák csaláshoz folyamodtak, olyan fiatalokat alkalmaztak, akik pénzért segítettek a vásárlóknak „jó” dinnyét választani, azonban az árusok azért fizettek nekik, hogy a rossz dinnyére beszéljék rá a vevőket.

„Ma reggel dinnyeárusok közt bolyongva, utamat állja egy suhanc.

— Akar az úr jó dinnyét?

— Ki akar rosszat?

— Én segítek az úrnak jót venni. Én tudom, ki a jó, ki a rossz.

— Ez pompás! És miről tudod megítélni?

— Az az én titkom. Abból élek.

Hogyhogy?

Segítek az úri népnek jó dinnyét kiválasztani. Minden dinnye után kijár nekem három krajcár.

— Amerikai élelmesség, mondottam. Csodálom, hogy a dinnyeárusok megtűrnek. Hiszen te minden jó dinnyéjüket elveszed, a rosszat meg mind a nyakukon hagyod. Ravaszul mosolygott.

 — Mit röhögsz?

— Az úr nem olyan ostoba, mint a többi. Az úr gondolkodik. Hát én az úrnak megmondom, miért tűrnek meg engem itten.

— No? — Én a dinnyeárustól is kapok minden darab után három krajcárt.

Nem a jóért, hanem a rosszért. Velük úgy szól az egyezség, hogy csak a rosszakat szabad kiválogatnom.”

Volt, hogy a dinnye áldozatot is követelt 1929-ben.

Szietváron pedig a főtéri Zrinyi-szobor lett a dinnye áldozata.

Viccelődésért börtön és pénzbüntetés is járt egy meggondolatlan kereskedőnek.

A két világháború között az újságok a dinnyeszezon kezdetén mindig elsütötték a poént, hogyan lehet ingyen jóllakni a piacokon dinnyéből.

A dinnye számtalan balesetet okozott a városban, mert a lakosság mindenhova elhajigálta az elfogyasztott gyümölcs héját.

Az első világháború után Mussolini és a francia miniszterelnök, Raymond Poincaré is vicc áldozata lett a pécsi sajtóban, amikor Olaszország megtámadta és elfoglalta Korfu szigetét. Mussolini 1923-ban elrendelte Korfu megszállását, miután Görögországban meggyilkolták a határkijelölő bizottság olasz tagját.

Akkor az ormánsági dinnye még nem uralta a piacot, az igazi mézédes még Heves vármegyéből érkezett.

Forrás: Dunántúl, Fortepan, Régi Pécs