Csak kommunikációs és politikai céljai lehetnek annak, hogy lezárt nyomozások ellenére mégis megvádolnak volt cégvezetőket, de akár volt polgármesterjelöltet is Pécsett - mondják forrásaink, akik piti bosszút emlegetnek. Az önkormányzat eközben szívesen is nyilatkozgat ezekben az ügyekben. A koncepciós perek lényege legtöbbször az, hogy a politikai vezetésnek kedves téma és a mese forogjon a városi közbeszédben, lehetőleg minél hosszabb ideig.
Tavaly februárban írtuk meg, hogy ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a PSN Zrt. új ügyvezetője azt állítva, hogy „merevlemezek tűntek el a pécsi önkormányzat sportcégétől” az önkormányzati választást követő hetekben. Akkor azt közölték, hogy „a korábbi vezető [Vári Attila] személyi asszisztensének és a PSN Zrt. üzemeltetési igazgatójának asztali számítógépéről
“hardverek, szoftverek és adatok tűntek el, a számítógépekbe új merevlemez került, a régieket és az azokon tárolt adatokat pedig eltulajdonították.”
Közel egy éves nyomozás után, tavaly decemberben a rendőrség lezárta az ügyet, mert „nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése” – írta nekünk most újra a rendőrség, keddi kérdéseinkre válaszolva. Ahogy korábban, úgy viszont ezúttal sem fejtették ki bővebben, hogy miért jutottak erre a következtetésre.
Mégis pereket indítanak, hogy legyen miről beszélni?
A Pécs Aktuál megtudta, hogy a PSN Zrt. MSZP-közeli ügyvezetője, Máté János a lezárt nyomozás ellenére pótmagánvádas büntetőpert kezdeményezett Vári Attila ellen; azt állítva immár név szerint, hogy Vári merevlemezeket lopott el a cégtől.
Hogy ez magától jutott-e eszébe, vagy erre utasítást kapott, azt nem tudjuk. Mindenesetre a pécsi önkormányzat nyilatkozott a Pécs Aktuálnak a témában. Eszerint Várit „adatok és adathordozók jogosulatlan kezelésével; jogosultság kereteit túllépő rendelkezéssel és adatok hozzáférhetetlenné tételével, adathordozók eltulajdonításával” vádolták meg. A városvezetés szerint „az informatikai rendszer működése során okozott problémát az adatvesztés és a hardverek hiánya” a PSN-nél.
240 ezer forintos polgári jogi igénnyel is fellépnek Várival szemben; mert szerintük „kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségét” is elkövette a volt olimpikon, cégvezető azzal, hogy elvitte a vincsesztereket.
Rákérdeztünk arra is, mi a garancia, hogy ez nem politikai boszorkányüldözés, vagy politikai trükk, hiszen a nyomozóhatóság nem talált bűncselekményt? Azt válaszolták, hogy „a pótmagánvád bizonyítékokkal alátámasztott„.
Péterffy maga írta le, hogy ez lesz
Azt, hogy a tízmilliókba kerülő pécsi „átvilágítások” nem mindig a kellő eredményt – és politikai muníciót – hozhatják, maga Péterffy Attila írt korábban egy belső levélben, amit a koalíciós képviselőknek küldött. Ebben ismertette akarva, akaratlanul a városvezetés taktikáját is ezekre a helyzetekre. Erről ebben a cikkben írtunk részletesen, miután lapunkhoz is eljutott a levél:
A taktika lényege az, hogy hiába nem történt bűncselekmény, úgynevezett pótmagánvádas büntetőpereket fognak indítani.
Abban bízhatnak, hogy ezek bekerülnek a bíróság elé, a perek pedig hónapokig, évekig is eltarthatnak, ha elég ügyesek és tudják húzni az időt.
A perek eredményénél sokkal fontosabb ilyen esetekben az, hogy fent tudják tartani a témát a közbeszédben: hónapokig, évekig tudjanak vádolni bárkit bármivel és lebegtessék a „bűnösségét”.
Ez ugyan elképzelhető, hogy hatásos taktikának tűnik, de nagyon nem jár vele jól az, aki hajlandó végig is csinálni és segédkezni ilyen ügyekben.
Kiírhatja magát a „szakmából”, aki ezt bevállalja
Az általunk megkérdezett büntetőjogászok szerint – akik általánosságban nyilatkoztak, nem a konkrét ügyről, hiszen azt nem ismerik – roppant valószínűtlen, hogy amiről egy nyomozóhatóság hónapok alatt kiderítette, hogy nem történt bűncselekmény; majd részletes jelentéssel lezárták az ügyet; arról egy „civil” bebizonyítsa, hogy márpedig történt. Szerintük az ilyen ügyek a bíróságon sem állnak meg, ha egyáltalán eljutnak a tárgyalásig. Ellenben „hamar kiírja magát a szakmából az, aki ilyen olcsó trükkel próbálkozik és lebukik. Főleg akkor, ha kiderül, hogy még politikai megrendelésre is teszi mindezt” – magyarázták, utalva arra, hogy az ügyvédek, bírók között hamar híre megy az ilyen jogászoknak. Ki is nézi őket a szakma – mondták.
Bosszú és karaktergyilkosság eredmények helyett?
– Olcsó, piti bosszúnak tűnik, ami a klasszikus, jól bevált suttogó propagandára támaszkodik: a lebegtetésre és a karaktergyilkosságra. Ez lehet a cél, mert jogilag értelmezhetetlen, amit csinálnak – magyarázta egy másik jogász szakértőnk, aki azonban nem becsüli le ennek a trükknek a hatékonyságát kommunikációs értelemben. Főleg úgy, ha nincsenek olyan eredményei és pozitívumai egy politikai vezetésnek, amit fel tudna mutatni. Ezzel együtt úgy érzi,
veszélyes terep ez; és tragikus következményei lehetnek, ha az ilyen trükkös eljárásokból – mármint a mondvacsinált politikai ügyek, és személyes bosszúk bírósági szintre emeléséből – gyakorlat lesz.
Erre azonban szerinte kicsi az esély, mert ezzel a bírók többsége is tisztában van. Utóbbiak – főleg a magasabb szinteken: másodfokon, Kúrián – nem kedvelik, ha bábuként próbálják őket felhasználni és tologatni jobbra-balra – ecsetelte forrásunk.
