A tartós kánikula után a növények látszólagos pusztulása gyakran csak egy védekező mechanizmus. Mutatunk néhány tippet és trükköt, illetve olyan talajvédelmi praktikákat, amelyek a mediterrán területeken is beváltak már.
Sürgősségi életmentés
Ha úgy látod, nagyon nagy a baj, a növényeid a pusztulás szélén tántorognak, akkor se metszd le azonnal a száraz részeket. A megperzselt, elszáradt levelek pajzsként védik ugyanis a növény belső, még élő részeit, és a tövét a napsugárzástól. Csak a teljesen elhalt, könnyen letörő ágakat távolítsd el, és várd meg a látható új hajtásokat.
A gyakori, kevés víz csak a talaj felső 1-2 cm-ét nedvesíti meg, ami azonnal elpárolog. Öntözz ritkábban (2-3 naponta), de lassan és alaposan, bőségesen a növények tövénél, hogy a víz elérje a mélyebben fekvő gyökereket.
Ne használj (most még) tápoldatot. A hősokk alatt álló növény gyökerei ugyanis (egyelőre) képtelenek felvenni a műtrágyát, az csak megégetné a gyökereket és végleg elpusztítaná a növényt. Tápoldat helyett legfeljebb növényi aminosavakat vagy tengeri alga alapú biostimulátort használj.
Érdemes utólag is árnyékolni a növényeket. Feszíts ki árnyékoló hálókat, vagy fehér lepedőket a legviseltesebb nővényeid fölé, amíg erőre nem kapnak.
Trükkök a talaj és a gyökérzet védelmére
A talajtakarás, vagy mulcsozás bevált módszer. Ehhez teríts el 5–8 cm vastag szalma-, fakéreg- vagy komposztréteget a növények tövéhez. Ez akár 4–5 °C-kal hűvösebben tartja a gyökérzónát, és drasztikusan csökkenti a párolgást is. Kész mulcsot lehet vásárolni is.
Érdemes a virágágyásokba, vagy a cserjék mellé égetett, mázatlan agyagedényeket is beásni a földbe. Ezeket öntsd fel vízzel, majd fedd le. Az agyag pórusain keresztül a víz lassan, közvetlenül a gyökerekhez szivárog ki.
A cserépben tartott növényeket csoportosítsd minél közelebb egymáshoz egy árnyékos sarokban. Így saját párás mikroklímát hoznak létre, és a tároló kaspóik sem forrósodnak fel annyira napközben.
(Borítókép illusztráció!)

















