Cikkünk frissítése óta eltelt 10 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Amint arról lapunk beszámolt, 71 éves korában elhunyt Jandó Jenő pécsi zongoraművész. A Kossuth- és Erkel-díjas alkotó 7 éves korában kezdett el zongorázni, először 1966 áprilisában szerepelt a pécsi sajtó hasábjain, amikor 14 évesen aranyérmet nyert ifjú zongoristaként az Ifjúsági Művelődési Versenyen. Négy hónappal később már bekerült a prágai rádió zenei versenyének döntőjébe.

1968-ban portré készült róla a Dunántúli Naplóban.

„Tizenhat éves. A vele egykorúak a labdát rúgják, táncolnak, a slágerfesztivál dalait fütyülik, ő naponta 4—5 órát zongorázik, a felvételi vizsga előtt 6—8 órát is gyakorolt. Az eredmény nem is maradt el: azon kevesek közé tartozik, akiket kivételes tehetségük folytán ilyen fiatalon felvettek a Zeneművészeti Főiskolára. A főiskolára az út a muzsikáló családi otthonból indult el. Már hároméves korában hibátlanul, tisztán énekelte a gyermekdalokat, sőt maga is megpróbált ilyeneket alkotni.

Hatévesen zeneóvodásként váratlanul, anélkül, hogy szülei megmutatták volna, a zongorán hibátlanul eljátszotta az ismert dallamokat. Hétévesen a zeneiskola kétévi anyagából vizsgázik, tizenegy évesen felveszik a Zeneművészeti Szakiskola zongoraszakára. Fejlődésére jellemző, hogy ebben az évben három zongoraversenyt is megtanult: Bach f-moll, Liszt A-dúr és Bartók IH. zongoraversenyét

A Rádió zongoraversenyének győztesei: Kocsis Zoltán (I. díj), Varga Csilla (II. díj), Jandó Jenő (III. díj) — (MTI Fotó : Molnár Edit felvétele)

„És most azt kutatom, ifj. Jandó Jenő mennyiben hasonlít a mai fiatalokhoz.
— Kik a barátaid?
— Zongoristák, hegedűsök, akikkel tudok kamarázni. Egyik barátom orgonál, mert ez a hangszer is érdekel.
— Szoktál játszani?
— A labdajátékot nem kedvelem, de az evezést és mindenekelőtt a turisztikát nagyon szeretem. Tanárnőmmel és társaimmal nagy túrákat teszünk a Nyugat-Mecsekben. Ez roppant megnyugtató.

— Hallottam, térképeket gyűjtesz.
— Igen, korábban gyűjtöttem, mert a földrajz mindig érdekelt. Sok régi, ritka térképem volt. Aztán a csillagászattal foglalkoztam, magam készítettem távcsöveket és a holdat figyeltem. Legutóbb a rádióamatőrködés kötött le. A rádiónkon nem volt URH, pedig ott hallható a legjobb zenei műsor. Csináltam hát egy URH-előtétet meg tranzisztoros készüléket.
— Kiknek a műveit játszod a legszívesebben?
— Talán inkább azt mondanám, kik állnak tőlem távolabb? A Bach-előttiek, őket kevésbé ismerem, meg az utóromantikusok, Brahms, Schumann. Bachot mindig játszom és most főleg Bartókkal foglalkozom. A III. zongoraversenyen dolgozom…”

1972-ben, 20 évesen második díjat nyert a meghívásos Czifra György nemzetközi zongoraversenyen, amelyet harmadik alkalommal rendeztek meg Franciaországban, a versailles-i kongresszusi palotában.

1973-ban a Magyar Rádió Zongoraversenyén és 1977-ben, a Sydney-i Nemzetközi Zongoraversenyen (kamarazene kategóriában) egyaránt első díjat nyert.

Édesapja zeneszerző, zenepedagógus, karnagy volt az Ágoston téri általános iskolában, majd a a Leőwey Klára Gimnáziumban. Négyen voltak testvérek, Zoltán vegyi-gépészmérnök, Péter festőművész, Miklós bölcsész-filozófus.