Sokat látott, legendás épülete Pécsnek a Lauber Dezső Sportcsarnok, amely ha mesélni tudna, biztosan érdekes sztorik tömkelegével örvendeztetne meg minket. Azért mi is tudunk róla mesélni, többek között azt, hogy egy hibás koncepció alapján épült meg, amellyel minden egyes sporteseményen szembesülnek a lelátón ülők, továbbá kevesen tudják, hogy egy uszodát is terveztek mellé. Na, ott ugyanúgy nem épült meg, mint máshol a városban.
A pécsi városi sportcsarnok ötlete az 1960-as évek elején merült fel először – de ekkor még szó sem volt Lauber Dezsőről. Ahogy az ilyen monumentális építkezések esetében lenni szokott, jó sok időnek kellett eltelnie addig, amíg megtörtént az első kapavágás. Amint az Pucz Péter tavaly Pécsett, az Országos Helyismereti Konferencián megtartott előadásán elhangzott, 1967-ben már tényként kezelték az építkezést és 25 millió forintos keretösszeggel számoltak, 1968-ban elfogadták az építési tervet, 1971-ben pedig megkezdődtek a munkálatok.
Eleinte kérdéses volt, hogy hol húzzák fel a sportcsarnokot. Szóba került, hogy az akkor a Tüzér utca sarkán álló pécsi lovardát építik át, de szerencsére erről a tervről letettek.
Amikor megemelkedtek a költségek, téglajegyeket bocsátottak ki
Az építkezés költségeit, ahogy fentebb írtuk, eleinte 25 millió forintra taksálták. A munkálatok megkezdése során már 43,3 milliót kommunikáltak, ám ennyi természetesen nem volt elég. Olyannyira nem, hogy 1973-ban bejelentették, a 73 millió forintos költségek miatt téglajegyeket bocsátanak ki – a mielőbbi megvalósítás érdekében. A címletek a következők voltak: 10, 20, 50, 100 forint.
A csarnok végül 1976-ra készült el. A látványos avatóünnepséget november 5-én tartották meg, majd egy nappal később már magyar–román korosztályos férfi és női kézimeccseket rendeztek az épületben.
Legenda, aminek van alapja: uszoda is épült volna!
Aki már járt a Lauberben, annak biztosan feltűnt a furcsa megoldás, miszerint a lelátó méterekkel magasabban van a küzdőtér szintjétől. Ezzel kapcsolatban elterjedt egy legenda is, miszerint nem is sportcsarnokot, hanem uszodát akartak ott építeni, csak valahogy félrement a dolog. Ha a történet így ebben a formában nem is igaz (hibás építészeti koncepció miatt lett olyan, amilyen – kétes dicsőség, hogy kuriózumként értékelhetjük: a lelátóról egyetlen helyről sem lehet teljes egészében látni a küzdőteret), azért van némi valóságtartalma: a csarnok mellé ugyanis valóban terveztek egy fedett uszodát, amelyet egy kiszolgáló egység kötött volna össze, edzőteremmel, minihotellel, étteremmel, büfével, jegypénztárral – azonban forráshiány következtében a fejlesztés meghiúsult! Az uszodát a csarnok nyugati, jégpálya felé eső oldalára álmodták meg, s később, az 1997-ben a női kosárlabda Európa-bajnokság apropóján hozzátoldott nyaktag egyik célja is az volt, hogy összeköttetést biztosítson a későbbi vizes létesítményhez. Ami viszont Pécsett valamiért el van átkozva, mert ahogy a sportcsarnok mellett, úgy máshol sem sikerült megépíteni.
A pécsi sportpolihisztor nevét 1997-ben vette fel a csarnok
S hogy miként és mikor lett a városi sportcsarnokból Lauber Dezső Sportcsarnok? A Zöldy Emil építész által tervezett épület 1997-ben vette fel a pécsi sportpolihisztor, Lauber Dezső nevét. Ő szintén építész volt, emellett viszont számos sportágban jeleskedett: többek között vívásban, kerékpározásban, teniszben, labdarúgásban (játszott az 1898. május 1-jén a Tettyén lejátszott mérkőzésen), atlétikában, golfban. Teniszezőként részt vett az 1908-as olimpián, az 1924-es nyári játékok szellemi versenyében pedig egy stadiontervével ezüstérmet szerzett (Hajós Alfréddal közösen) úgy, hogy az első díjat nem adták ki. 1903-tól a MOB jegyzője, 1905-től tíz éven át a Magyar Olimpiai Bizottság titkára volt.
