Címlap Vélemény Ideje lenne f...

Ideje lenne felébredni Pécsett a kómából!

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

2019 októbere, vagyis amióta a pécsi Fidesz elveszítette 10 év kormányzás után a városvezetést, kómában van a helyi jobboldal – írtuk meg egy mai cikkünkben, amolyan mellékszálként. Most megpróbáljuk bővebben is kifejteni, hogy álláspontunk szerint miért tenne jót Pécsnek, ha végre felébredne a tetszhalott állapotból a pécsi “polgári oldal”, és elkezdene végre politizálni, illetve alternatívát felmutatni a városlakóknak a jelenlegi hatalommal szemben. Röviden azért egyébként, mert a városvezetés is kómában van; a várost egyelőre szavakkal építik többnyire, de az kevés.

A rettenetesen egyoldalú, unalmas és gyakran csúsztatott sikerpropaganda helyett valódi munkára kellene ösztönözni a városvezetést.

Más baloldali városok ugyanis sokkal sikeresebbek, mint Pécs – Hódmezővásárhelytől Miskolcon át Szegedig! Mi az, amit ott tudnak a városvezetők és itt nem?

Mi történt igazából Pécsett?

Év elején írtunk arról, hogy “olyan gyenge a jobboldali ellenzék Pécsett, amilyen gyenge Orbán Viktor ellenzéke az országban!” Az a cikk arról szólt, hogy igazán fájó pont azt látni, hogy se az országos – “baloldali”, “balliberális” – ellenzék nem képes komolyan vehető alternatívákat bemutatni, se a helyi – jobboldali – ellenzék. Azóta pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy nemigen változott semmi, és ezen az ellenzéki előválasztás még csak tovább rontott, felrúgva az “egység illúzióját” is.

Bár jelen sorok szerzője sokkal inkább tartja magát jobb-, mint baloldalinak, sőt inkább “nemzeti liberálisnak”; de a személyes preferenciákat és utópiákat félretéve

az igazi cél az, hogy Pécs sikeres város legyen. Ha ugyanis Pécs sikeres, akkor sikeresek lehetnek a lakói is. Vagyis mi, a gyerekeink, majd az unokáink. Akik nem elmennek ebből a városból, mint most, hanem maradnak.

A sikernek azonban több arca is lehet; és egy darabig tűnhet valami sikeresnek akkor is, ha valójában egy rakás szerencsétlenkedés az egész. Most ez utóbbi korát éljük a városban egy ideje, és ezzel tisztában lehet mindenki, aki kicsit is képes elfogulatlanul körülnézni maga körül, és számba venni a lehetőségeit. Vagy azt, hogy mégis mi a fene történt az elmúlt két évben Pécsett?

Ott épülnek a városok, itt mindenki mindenki ellen meccsel

Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péterék például visszafizettek egy 10 milliárdos városi (állami) kölcsönt; megújították a közvilágítást és megreformálták a közbeszerzéseket, hogy tényleg a legjobb ajánlat, és ne a haverok nyerjenek, csak hogy három példát említsünk meg a közelmúltból. Miskolcon olyan ütemben épül és gazdagodik a város, hogy azt rossz nézni Pécsről (sajnos, irigység level 1000) és még az egyetemet irányító kuratóriumba is befért a balos polgármester. Szegeden pedig olyan gördülékenyen nyerik el a milliárdokat – a kormányon keresztül -, hogy alig győzik elkölteni Botka Lászlóék: több tízmilliárdos városépítés folyik ott Orbánék hathatós közreműködésével.

Pécsett ellenben nemigen látni mást, mint az előző városvezetés nyertes pályázatainak átadóünnepségeit, de inkább csak a vita és a veszekedés hallatszik, meg a trükkös furkálás, amint éppen egymással csatázik a városvezetés, a nem MSZP-közeli kormányellenes képviselők és Mellár Tamásék.

Itt mintha mindenki mindenki ellen menne! De a (verbális és fizikai) pusztításból még sosem épült semmi, csak a romok nőttek.

A pécsi ellenzék bekómált

Ehhez a nem éppen idilli képhez tartozik az is, hogy a pécsi jobboldal egyelőre képtelennek látszik felébredni a kómából, amibe belezuhantak lassan két éve. Mivel tetszhalott állapotban vannak, értékelhető alternatívát sem tudnak felmutatni a helyi hatalommal szemben. A kritika ugyanis nem alternatíva. Pedig erre hetente legalább egyszer ad elég okot a városvezetés, ami hibát hibára halmoz; és simán belekeverik magukat botrányokba is. Muníció tehát akad(na) bőven. Mégis, a helyi jobboldalból egyedül Kővári János hallatszik és látszik valamennyire; de ő mindig is “túlmozgásos” volt, ami persze nem biztos, hogy hátrány annál, aki embereket akar képviselni. Annál mindenesetre jobb, mintha semmit nem csinálna, csak Facebookozna álló nap, és csak szóban/írásban dolgozna a közösségért.

Bár megújult a pécsi, baranyai Fidesz elnöksége az elmúlt hetekben, új, fiatal arcok is bekerültek a testületbe, de a Pécsett élők 99,99%-nak ez tök mindegy. “Sportértéke” nincs, ugyanis semmiféle előnyét (vagy hátrányát) nem érzik ennek, érdektelen számukra. Hiszen ez egy párt belügye, kifelé meg nem volt üzenete.

Kitartóan csatázik a pécsi közgyűlésben a városi “polgári oldal”, rendesen fárasztják a városvezetést akár órákon át, de a helyzet az, hogy a városi közgyűlés többórás üléseit az újságírókon és néhány lelkes, ráérő, fanatikus drukkeren kívül senki más nem nézi, és nem is követi a statisztikák szerint. Mert 99%-ban unalmas, 1% szájkarate miatt meg nem csesz el senki több órát az életéből (csak mi és pár drukker). Vagyis ennek sincs “sportértéke”.

Facebook-politizálás

Az érezhető, hogy a helyi politikusok ráfeszültek a közösségi oldalra: naponta ontják a kontentet, attól várják a sikert és megváltást. Ott azonban a jobboldali képviselőknek kevesebb követője van – összesen is -, mint mondjuk egy szoláriumnak; a baloldal pedig az ínséges elmúlt 10 évben annyi háttér-, támogató-, álcázott- és ilyen-olyan csoportot hozott létre szép csendesen, hogy komoly kommunikációs előnyre tettek szert a virtuális valóságban; nem beszélve a parancsra bárkire ráugró – azt a Facebooknak tömegesen feljelenti képes – trollhadseregről, amely szintén mögöttük áll. És míg a baloldal milliókat költ el a helyi közösségi médiában sikerpropagandára és karaktergyilkosságra, addig a pécsi jobboldal aprópénzzel indul a pókerpartiba – ehhez méltó alacsony eléréssel.

Jó, de akkor mit kellene csinálni?

Kéretlen tanácsokat nem illik osztogatni, és a partról könnyű okosnak lenni. Sőt, utólag a hülye is tűnhet okosnak. Így inkább ahelyett, hogy “mit kellene tenni”, érdemesebb talán arról lamentálgatni, hogy miért lenne értelme felébredni a kómából az ÖSSZES vernyezőnek Pécsett. Vagyis a városvezetésnek le kellene csavarnia a házon belüli háborút, aminek hangjai időnként kihallatszanak a lesötétített szobákból; a helyi ellenzéknek pedig egy alapos adrenalininjekció-kúrára lenne szüksége, hogy felrázzák magukat. Nemcsak izgalmasabb lenne akkor a pécsi közélet, hanem eredményesebb is lehetne a város.

Egy-egy komoly alternatíva ugyanis akár csodákra is képes lenne, mert ha nem is lehetne soha igaza az ellenzéknek n.y.i.l.v.á.n, akkor is elérhetnék, hogy belháború helyett végre a város igazi vezetésére, Pécs víziójának megvalósítására fordítsák energiáikat a döntéshozók. És ebben – ne adj Isten – még együtt is lehetne működni, hiszen mindenki megtalálná benne a maga sikerét. A városvezetés is, hiszen ellenszélben, O.r.b.á.n alatt is fel tudtak mutatni valamit, és a helyi jobboldal is, amely “természetesen” elintézte az egészet fáradtságot nem kímélő lobbival.

Szóval mehetne továbbra is a politikai hőzöngés és izmozás, a szájkarate, tolhatná mindenki ezerrel a kamuhíreket és hergelést tovább a saját buborékjának, de eközben azért épülne és szépülne Pécs is, hogy azoknak is jobb lehessen, akik valamelyik buborékon kívül élnek – a valóságban. Ők vannak ugyanis többen!

Hát nem hangzik jól?