„A hétvégén két nagy téma kommentáradatába futottam bele újra és újra. Pécsi Pride és NAT.
A Pride hihetetlenül sok megszólalást vált ki, ezek között, azt hiszem, többségben vannak azok, akik szerint legyen meleg, aki akar, de ne mutogassa magát. A NAT esetében rendszeresen visszatérő vita, hogy kell-e hangos kiállás, vagy elég, ha a tanár szép csendben megpróbálja megkerülni a teljesíthetetlen elvárásokat. A négy fal között, ugye.
A Pride azoknak a kiállása saját magukért és egy befogadóbb társadalomért, akiktől elvárja a többség, hogy szégyellje azt, aki, ne büszke legyen, hanem néma.
A meleg közösség felismerte, hogy a némaságtól soha nem fog elmúlni a kirekesztettség. Témává kell tenni a befogadást, a toleranciát.
A kormány a NAT-tal a tanárokat, a gyerekeket, a szülőket akarja elnémítani. Mindenkit, nagyjából örökre. Ez van, tessék végrehajtani, de ha csak félszívvel teszed, némán, nekünk az is jó.
Addig nekik van igazuk, addig ők uralják a gondolatainkat és a gyerekeink jövőjét. Akik megtanulják, hogy némán, a négy fal között, okosban. Az idők végezetéig.
Szóval most kellene példát venni a meleg közösségről és azt mondani, hogy nem, nem leszünk némák. Büszke tanárok leszünk, büszke szülők és büszke gyerekek.”
