Még kecskét is fejtünk a mecseki szobrász-kecskepásztor birtokán!

/
Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Manapság az emberek döntő többsége, ha nem tudja fenntartani magát szakmájából, akkor próbál olyan döntéseket hozni, vagy olyan úton járni, ami anyagi szempontból kifizetődőbb - még akkor is, ha gyűlöli azt, amit csinál. Illa Gábor szobrász másképp döntött, nem akarta maga mögött hagyni szakmáját és ezáltal művészetét. Kihasználva családi telkük előnyeit, fogta magát, vett két kecskét és eldöntötte: kecskesajtot fog csinálni a szobrok mellett. Mi pedig utánajártunk, hogyan is történt mindez.

A szobrász kezdetek

Illa Gábor Marcaliban született, ahol idővel kőfaragó mester apja nyomdokaiba lépett. Még a ’80-as évek elején költöztek Pécsre, ugyanis a családfő munkája Pécs vonzotta őket, ahol műhelyt is alapított. Itt tanulta meg Gábor a kőfaragó szakmát, majd szobrász diplomáját 2003-ban szerezte meg. Évekkel később a Kutas közbe költöztek, ahol kialakították végleges műhelyüket, jelenleg is itt űzi mesterségét. Restaurátorokkal közösen dolgozva megannyi sikeres munkát tudhat maga mögött a szobrász szakember, olyan izgalmas projektekben kapott főszerepet, mint a Zsolnay-szobor kőtalapzatának a cseréje, vagy a Kossuth-szobor áthelyezése – módosítani kellett a szobor lejtését, kerítését és azt, hogy melyik irányba is nézzen a műemlék.

Szobrász és kecskepásztor, avagy a MecseKecske megszületése

Gábornak egyre körülményesebb és nehezebb volt a megélhetés szakmájából. Ifjú szobrászként önerőből kialakítani egy műhelyt mesterségének, megfelelő szerszámokkal és anyagkészlettel nagyon nehéz manapság, miközben még ételt is kell rakni az asztalra. A mecsekoldali ingatlanjuk elhelyezkedése és környezete miatt végül úgy döntött, hogy őstermelői vizekre evez, így 2012-ben meg is vette első két kecskéjét. Zöldségeket és gyümölcsöket saját magának termeszti, a kecskékből megfejt tejből pedig különböző termékeket készít magának és másoknak.

Hónapok elteltével azonban érezte, hogy több jószág kellene, ugyanis abból a kettőből nehezebben tudta fenntartani magát, illetve a körülötte élő emberek is egyre gyakrabban tartottak igényt a kecskék tejéből készült termékeire.

“Ha már négyet megetetek, akkor nyolcat is megetethetek ugyanannyi idő alatt, csak szakszerűen kellett kialakítani az etetőket”

Ahogyan növekedett Gábor kecskepopulációja, úgy alakult ki saját kis gazdálkodása. Azon törte fejét, hogy miként tudná úgy fejleszteni saját gazdaságát úgy, hogy több dolgot, akár egy lépésben is megoldhasson. Nem beszélve arról, hogy mindezt gépek és különböző kis és nagyipari technológiák nélkül is megvalósíthassa. Ezen gondolkodás mentén talált rá a permakultúrára.

Permakultúra: „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelőrendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.”

Jelenleg Gábor kecskeállománya 41 mekegőt számlál. Különböző fajta patás jószágokról van szó, a tenyészbakoktól kezdve az alpesi nőstény tejelőkig. Nem egy üzleti terv alapján határozza meg a MecseKecske sorsát Gábor. A gazdaságot leginkább a természeti adottságok és a piac befolyásolják, hogy hány kecskét tart és melyik termékből mekkora mennyiséget készít.

Nem csupán magának termel, el is ad

A friss kecsketejből, zöldségekből, gyümölcsökből, fűszerekből különböző egészséges és teljesen természetes termékeket gyárt – leginkább kézzel.

Készít kecsketejet, túrót, joghurtokat, különböző sajtokat: legyen az lágy-, félkemény-, natúr-, érlelt- vagy illatos. A jövőben szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni a joghurtok készítésére, leginkább gyümölcsös finomságokat csinálna saját termesztésű gyümölcsökből.

Ami pedig a kecskéket illeti, Gábor nem tervez semmiféle nagy betonos placc kiépítését, hogy aztán szuper intenzív kecsketartásba fogjon. Az aranyos patásokkal kapcsolatban:

mindegyik állatát saját arcáról felismeri és saját nevükön szólítja, mind a negyvenegy kecskét.

Egy kecske napja a Mecsekben

Gábor elmondta, hogy nagyon pontos és rendszer szerint élő állatokról van szó. Az előző esti etetőbe rakott takarmányukat úgy a kora reggeli órákban, 04:30 és 06:00 között szépen elfogyasztják, ami után egyből a fejőházhoz veszik az irányt. Reggel hatkor, mikor Gáborék kimennek a napi tejfejéshez, a kecskék már ott várakoznak. A negyvenegy mekegőből huszonnégy fejős kecske, amelyeket egy hat állásos, fejőgéppel ellátott helységben fogadnak a kecskepásztorok.

Ezután héderelnek egyet még az állatok, várják a megfelelő alkalmat, amikor is a földekre kimennek és az ottani környezetnek esnek neki. A napi legeltetés közben kapnak még egy alkalommal enni és este hat óráig nem igen kell velük foglalkozni, az állatok el vannak magukban.

– A kecskék fára másznak, esnek-kelnek, esznek, és persze szöknek. Ugyan idén még nem volt kecskeszökés, ám több alkalommal is volt, mikor robogóval kellett kergetnem őket. A szomszéd kertektől kezdve az út melletti erdőn át bárhova bemennek, ha úgy tartja kedvük és próbálkozni is szoktak sokszor. Résen kell lenni a kapuk ki-be nyitásánál – mondja Gábor.

Valami megfoghatatlan a rohanó világban

Illa Gábor élete kétségkívül nem hétköznapi. Ugyan generációkkal ezelőtt még azokra az emberekre néztek furán, akik az adott környezetben nem őstermelői tevékenységet végeztek, viszont mára már nagyot fordult a világ és sokszor Gáborra néznek úgy, mint egy csodabogárra.

Az önfenntartás és kecsketejből készült termékei mellett ugyanúgy szobrászkodik – jelenleg is egy három tonnás gránit darabot farag – amikor épp nem az állatokat gondozza vagy a földjét, akkor művészetének él. Segítségére van 3-4 barátja, akik a sajtkészítéstől kezdve a földmunkálatokig bármiben segítenek Gábornak. Maga pedig, ami a MecseKecskét, a lakhelyét és egyben szobrászműhelyét illeti, a helyből árad valami nehezen megfogható, mégis elemi nyugalom. Egy időre, mintha megállt volna az idő és a rohanó szürke városi élet átalakult volna egy nem hétköznapi mesévé, amely szorosan összefonódik a természettel és annak szeretetével.

Kérdeztük Gábort a sajtkészítősről, sőt, még meg is fejtük az egyik kecskéjét!

Előző sztori

“Valamilyen furcsa és rejtélyes” okból megfúrhatták a pécsi polgármester nyílt fogadóóráját

Következő sztori

Furcsaság: miért fújnak le egy bulit Pécsett, ha a többit nem?