Nem csak nagyot mert álmodni, meg is valósította az elképzelését. A korábbi NB I-es játékosnak, Horváth Eszternek köszönhetően tavaly május óta egy gyönyörű asztalitenisz-csarnoka is van Pécsnek. Járnak hozzá fiatalok és idősek, kezdők és rutinosabbak is, egyvalami közös: a játék szeretete.
Valószínűleg sokan tudják, hogy Pécsett működik egy nemzetközi szinten is kiváló tollaslabda-centrum, akadnak teniszklubok, a kosarasoknak és a focistáknak is van egy alma mater, ami szuper! Azt viszont kevesen tudják, hogy egy olyan sportágnak is van egy igazi kis ékszerdoboza, amelyet szinte mindenki kipróbált gyerekkorában: tavaly május óta működik az ESZ-TEAM asztalitenisz-csarnok a Bittner Alajos utcában.
Aki belép a csarnokba, biztosan ütőt akar ragadni. Négy versenyasztal áll csábítóan a teremben, van ledvilágítás, sportpadló, adogatógép, kulturált öltözők – szóval minden adott ahhoz, hogy jól érezzék magukat az itt pingpongozók.
– Huszonegy éves korom óta edzősködöm, annak idején az Anikó utcai Általános Iskolában oktattam a gyerekeket erre a játékra – meséli a Pécs Aktuálnak Horváth Eszter, a csarnok megálmodója. – Egy időre a család miatt abbahagytam, de ekkor is játszottam, aztán annyian kerestek meg, gyerekek, felnőttek, hogy elkezdtem órákat adni. Béreltem termet a Zrínyiben, majd a Zipernowskyban, ám annyira megnőtt a létszám, hogy kinőttük ezeket a lehetőségeket. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy kellene építeni egy csarnokot, egy saját termet, ahol minden erről a sportágról szólna.
Az álomból aztán valóság lett, a létszám pedig tovább bővült. Hamar kiderült, hogy nagyon sokan szeretik az asztaliteniszt, s a csarnok híre gyakorlatilag szájról szájra terjedt: aki járt egy ideje, nem sokkal később hozta a barátait, ismerőseit.
– Én ezt a csarnokot az amatőröknek szántam, nem feltétlenül cél a versenyeztetés. Sokkal fontosabb számomra az, hogy akik idejönnek, annyira szeressék meg a pingpongot, hogy később soha ne tegyék le az ütőt. Jár hozzám nyolcéves gyerek és hetvenegy éves úr is, a közös bennük az, hogy megérezték a játék ízét és nagyon szeretnek itt edzeni, játszani. Én pedig örülök, hogy mozognak, hogy egészségesebben élnek és kizökkenek a mindennapi mókuskerékből.
A csarnoknak nem csak Pécsett ment már híre. Van, aki Geresdlakról, más Pécsváradról jár, de akadnak bonyhádiak is.
– Ma pedig felhívtak egy szentlőrinci gyermekotthonból, mert hallottak rólunk, és úgy gondolták, az egyik gyereknek pont ez lenne a megfelelő sport – fogalmazott Horváth Eszter, akinek az edzői munkáját Mayer Tamás és Szabó Zsolt segíti. – Örülök neki, hogy ilyen hírünk van. Persze sokat teszünk érte, hogy ez így legyen, voltunk már házigazdái családi rendezvényeknek, céges sportnapoknak, és nyugodtan kijelenthetem, mindenki nagyon jól érezte magát. Ahogy én is: azt csinálom, amit szeretek! Az otthoni sütés-főzés után nem mindig indulok el könnyedén délután kettőkor, de ha itt vagyok a csarnokban, akkor repülnek az órák, elveszik az idő és végighajtok mindenkit.
Édesapja is asztaliteniszezett, s bár egyáltalán nem szerette volna, ha a lánya is ezt a sportot választja, egyszer hibázott és levitte Esztert az edzésre. Ő pedig ottragadt. Hamar kiderült, hogy tehetséges, tizenegy évesen már a felnőtt női NB I-ben állt asztalhoz, ebben az időszakban játszott például Bátorfi Csilla ellen is. Nagy élmény volt! Rengeteg városi és megyei versenyt nyert meg, az országos ifi ranglistán a 11. helyen állt. A Pécsi Spartacus és a Dunaújváros színeiben évekig játszott a női NB I-ben, majd átnyergelt a férfi bajnokságokra, nemrég a Beremend NB III-as csapatát erősítette, most pedig a Bonyhád játékosa. „Ez egy nagyon összetett sport, egy szerethető játék: sokrétű, élvezetes, fejben nagyon ott kell lenni, fontos a gyorsaság, a ritmusérzék, a kézügyesség” – foglalja össze Eszter a kedvünkért, hogy miért is szereti az asztaliteniszt.
