Címlap Baranya „Nekem ...

„Nekem jó lett volna egy Dezső bácsi!” – írta olvasónk

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Én Dezső bácsi ügyével kapcsolatban mesélnék el egy történetet, ami lassan 30 éve történt ugyan ott és akkor nekem nagyon jó lett volna egy ilyen Dezső bácsi – reflektált olvasónk a pécsi Jancsula Dezső pedagógus ügyére. Történetét változtatás nélkül közöljük.

Szóval én az Apáczai Csere János Nevelési Központ gimnáziumába jártam. Abban az időben is sokszor voltak ott az „ilyen magabiztos fiatalok”, mi mindig kerültük őket, mert mindenki félt tőlük.

Akkor télen a hosszú szünetben kimentünk az udvarba, mert hatalmas hó esett és ezt az osztálytársaim nagyon élvezték. Én már akkor sem szerettem a havat…. azóta se. De „ezek” ott voltak és beálltak hógolyózni ők is közéjük, én kicsit arrébb egy barátnőmmel beszélgettem. Mikor a többiek észrevették, hogy „ők” is oda jöttek inkább bementek. Mi későn kapcsoltunk, elkezdtek minket dobálni. Barátnőm okosabb volt és gyorsabb, az iskola bejárati ajtójához szaladt.

Engem a falhoz szorítottak és hógolyózáporoztak, levegőt sem kaptam, mert mindenhol dobáltak, sokszor az arcomba is.

Így lerogytam a hóba és az arcomat megpróbáltam eltakarni. Hiába kiabáltam segítségért senki nem mert odajönni. Gondoltam muszáj valamit tennem, felálltam és akit értem elkezdtem ütni, hogy el tudjak futni…. De mint utólag kiderült a „nagyfőnököt” vertem arcul. Ezek után már nem volt hó, összevissza vertek, rúgtak…

Szerencsémre a tanárok távolról kiabáltak és rendőrséggel fenyegettek, így egy idő után abbahagyták. Csak a tollkabátomnak köszönhettem, hogy zúzódásokkal megúsztam.

Aznap délután a rendőrségen feljelentettük őket, mert persze a tanárok semmit nem tettek. Megfenyegettek, hogy kinyírnak, ha tovább folytatom az ügyet, persze Apukám nem hagyta, inkább testőrt fogadott mellém, aki egész iskola alatt ott vigyázott rám és hozott-vitt az iskolába. Később a szembesítésen ellenük vallottam, de egy ejnye-bejnyével megúszták, én meg tovább rettegtem tőlük!

Őket miért nem ítélik el? Mert tőlük félnek, rettegnek, és ezt senki nem meri bevallani!

Nekem szerencsém volt, sok mindenben, abban is hogy szüleim jó anyagi helyzetben voltak és hogy a vastag télikabátom megvédett!

Ha segít a tanár úrnak, ezt történetet is elmesélhetik. Köszönöm, hogy elolvasták!