A pécsi Zsolnay Kulturális Negyed, illetve „csatolt részeinek” (mint például a Kodály Központ, Művészetek és Irodalom Háza, világörökségi helyszínek) EKF-es létrehozása vetett fel ugyan kínos kérdéseket, – például, hogy miért volt erre szükség a meglévő intézmények felturbózása és stabilizálása helyett -, de ha már így alakult, akkor azzal kezdeni kellett valamit.
Az gyorsan kiderült, hogy a pécsi önkormányzatnak ez túl nagy falat, évente legalább kétmilliárd forint erre költése ugyanis luxus!
2014-ben ezért Hoppál Péter, akkori kulturális államtitkár kilobbizta a magyar kormánynál, hogy tízéves működési, támogatási szerződést kössenek Péccsel, évi kétmilliárd forintos összeggel. Az állami (köz)pénzt azért kapta egyebek mellett a kulturális holdingot működtető Zsolnay Örörkségkezelő NKft. (ZsÖK), hogy bőségesen legyen idejük kitalálni, hogyan és honnan teremtik majd elő a működéshez szükséges forrásokat saját kútfőből. 2015-2025 között elvileg volt erre idő, de hogy biztos legyen a pécsi munkamorál: a szerződés szerint a támogatás évről-évre csökkenő rendszerben érkezett meg úgy, hogy eközben a saját erőnek évről-évre növekednie kellett. 2016-os évre ezért még 1,9 milliárd volt az állami rész, Pécsnek pedig mindössze 100 millióval kellett beszállni, ez 2025-re úgy alakult, hogy 1,2 milliárd forint volt az állami támogatás összege, míg a pécsi rész 600 millió. (Ám belső, nem hivatalos információk szerint ennek csak alig fele érkezett meg az önkormányzattól fizikailag, bizonyos ÁFA-ügyletek miatt – a szerk.).
Hoppál egy „extra” egy milliárdot még ki tudott sajtolni a kormányból a szerződésen felül idénre, elsősorban azzal a céllal, hogy minőségi programok legyenek a városban. Szerinte ugyanis Pécs közönsége „főműsoridőben” többet érdemel Falusi Mariannál és Delhusa Gjonnál, akik finoman szólva is túl vannak már fénykorukon.
Az is érdekes, hogy a ZsÖK-ben sokkal több embert foglalkoztatnak most, mint 8-10 évvel ezelőtt; rossz nyelvek szerint ennek pedig köze van ahhoz, hogy
az elmúlt években „politikai kifizetőhelyként” is működtette a céget a városvezetés.
Városszerte közismert, egyébként nyugdíjas, kormányellenes főtüntető épp úgy kap fizetést onnan, mint más, politikához közeli alakok.
Információink szerint a cégnél dolgozók most attól tartanak, hogy nagyszámú leépítéssel reagál majd a város- és cégvezetés a problémára, mert
csak a bérköltség a 900 millió forintot közelíti évente.
Ha viszont az derül ki, hogy 60-70 emberrel is lehet működtetni a céget hasonló színvonalon, akkor jogos lehet a kérdés: eddig miért kellett erre közel 150 ember – nem is beszélve a vállalkozási szerződéssel tevékenykedőkről?
A Pécs Aktuál korábban – még a szerződés lejárata előtt egy évvel, 2024 tavaszán – megkérdezte az önkormányzat kulturális ügyekért felelős alpolgármesterét arról, hogy mi a terv a ZsÖK-kel, hogyan készülnek az átállásra és arra, hogy a városnak kell majd működtetni a kulturális holdingot. Akkor azonban Zag Gábor úgy reagált, hogy a Pécs-Kormány közötti
szerződés utáni időszakra vonatkozó stratégia kialakításán már dolgozik a pécsi önkormányzat, ezek terveit azonban még korainak tartjuk megosztani.
Megerősítette ugyanakkor, hogy „a városvezetés teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy a ZsÖK működési költségeit és fenntartását továbbra is biztosítani tudják”.

















