Radikális változásokra készülhetnek Pécsett! Kik nyernek majd rajta?

Röviden szemléztük kedden azt a névtelen, szerző nélküli „interjút”, amit a saját, vagyis az önkormányzat lapjának adott a polgármester a Pécsi Nemzeti Színház vezető váltása apropóján, és amelyben példátlan módon rúgott bele a leköszönő direktorba: középszerű népszínháznak titulálva a teátrumot.

Most bemutatjuk, melyek a legnagyobb önellentmondások, avagy csúsztatások a „cikkben”, de kitérünk azokra a baljós jelekre is, amelyek szerint radikális változásokra számíthatnak a pécsiek – már ami a kultúrát illeti.

Első csúsztatás: a bizottsági döntés

Péterffy már az interjú elején kijelenti, hogy „a ma hatályos, törvényi és kormányrendeleti szabályozás értelmében az önkormányzati és állami közös fenntartású nemzeti színházak munkáltató jogkörét az érintett önkormányzat gyakorolja és a pályázatok véleményezésére egy 9 fős szakmai bizottságot kér fel. Az EMMI vezetője által létrehozott előadó-művészeti bizottság 4 főt, a miniszter 1, az érintett társulat 1, a színház szakszervezete 1, a fenntartó önkormányzat 2 főt delegál a grémiumba.” Így ugyan 5:4 lenne az arány az állam javára, de Pécsett ez 6:3 – magyarázza, mert „az önkormányzat részéről az egyik alpolgármester mellett a Fidesz egyik közgyűlési tagját delegálták” a bizottságba. Majd jön az első csúsztatás:

„Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bizottság úgy dönt, ahogy az EMMI szeretné?” – teszi fel a kérdésben megfogalmazott állítást valaki.

„Az EMMI, a kormány, a Fidesz – nevezhetjük bárhogy, de igen, ezt jelenti” – válaszolja Péterffy Attila”

A csúsztatás az, hogy a polgármester – vagy aki írta helyette a szöveget és a szájába adta a szavakat – elhallgatja a tényt, hogy

Pécsett ez a bizottság egyhangú döntést hozott! Vita nélkül. Kilencből kilencen támogatták Lipicsék pályázatát. 

Vagyis itt nem kellett rákényszeríteni semmilyen döntést senkire.

Ezt a tényt mások mellett Bognár Szilviától tudjuk, aki nem csak az online „közgyűlésen” beszélt erről, de a saját közösségi oldalán is. Eszerint „csak a pécsi pályázók kapták meg” a bizottság támogatását, a többi pályázó nem.

Második csúsztatás: diktátumozás

Már az „interjú” címében, majd a szövegben is többször erőlteti az ismeretlen szerző a „diktátum” kifejezést,

azt sugallva, hogy az állam ráerőltette a kiválasztottját az önkormányzatra.

Erre a felvetésre Péterffy először azt mondta: „Valójában Pécs vezetése és az EMMI is végig kompromisszumra törekedett, ezt a szaktárca már a tárgyalások legelején deklarálta.” Majd kifejti, hogy már a tárgyalások elején „deklarálta”, hogy Rázgával elégedetlen a városvezetés, és „ha kormány Rázga Miklósban gondolkodik, az nem lehet alapja semmiféle kompromisszumnak. Ezt a véleményünket sikerült elfogadtatnunk a tárgyalópartnerünkkel, és ez vissza is köszönt a pályázati eljárásban” – mondta, bármit is jelentsen ez az utolsó félmondat. Különösen annak fényében, hogy Rázga még jóval a pályázat kiírása előtt jelezte, hogy nem akar indulni újra.

„Az EMMI-vel folytatott tárgyalások egyik legnagyobb vívmánya véleményem szerint az, hogy sikerült elérnünk: ne ragaszkodjanak az előző vezetőhöz” – fogalmazza meg az önfényezést az „interjú” egy másik pontján Péterffy, majd később ki is jelenti:

„Szombathelyen született a pécsihez hasonló kompromisszumos megoldás.”

Egy újabb irányított, állítást megfogalmazó kérdésre végül megadta Péterffy a csúsztatott politikai választ is: „A kormány által kialakított jogszabályi környezet egyértelművé tette: vagy azt a jelöltet választjuk, akire rámutatnak, vagy gyorsan kitaláljuk, hogy honnan teremtünk elő a város mai gazdasági helyzetében évi plusz 520 millió forintot a színház működtetésére. (…) Ezt eddig valóban nehéz lenne kompromisszumként megélni„

Ámde senkire nem „mutattak rá” hiszen egyhangúan szavazták meg Lipicséket; másrészt, ha előzetesen több kompromisszumot, tárgyalási sikert is felsorolt, akkor miért diktátumoznak mégis az „interjúban”?

Talán csak kifelé megy a színészkedés és a szómágia, de ki tudja, miért.

Harmadik csúsztatás: Középszerű népszínház

Mindenkinek joga van eldönteni, hogy neki mi tetszik és mi nem. Egy város vezetőjének azonban sokkal nagyobb felelőssége van annál, mint hogy a saját, vagy ismeretlen, névtelen emberek magánvéleményét szajkózza. Amely ráadásul még zavaros is, és tele van csúsztatással. Péterffy ugyanis megjegyzi az „interjúban”, hogy a vélemények szerint a Pécsi Nemzeti Színház középszerű népszínház lett.

Ennek a kijelentésnek azonban minden ismert tény ellentmond.

PNSZ – Nézettség /jegybevételek (ezer Ft-ban)

Számos kortárs darabot játszik a PNSZ; mai szerzőkkel, írókkal dolgoznak; számos nagy nevű, országosan ismert rendező-színész dolgozik Pécsett – a paletta liberális oldaláról is; megduplázódott a nézőszám: 120-125 ezerre; és még lehetne sorolni.

A „középszerű népszínházazással” az a legnagyobb baj azonban, hogy ezzel azt a 120-125 ezer nézőt, és azokat az ismert rendezőket minősítette elsősorban a polgármester, akik beülnek a darabokra, vagy rendezik azokat.

Így például Rudolf Pétert, Anger Zsoltot, Méhes Lászlót, Nagy Viktort vagy éppen legutóbb Vilmos Noémit a #freeSZFE „sztárját”, akik rendeztek a PNSZ-ben.

A tényadatok miatt egyértelműen sikeresnek nevezhető PNSZ-t leközépszerűzni és lenépszínházazni igen kisstílű akció. Nehezen érthető a polgármesternek az a mondata is, miszerint olyan színházat szeretne, „ahová a teátrum szerelmesei újra szívesen járnak„. Ez ugyanis az elmúlt tíz év alatt megtörtént, ez látható a fenti táblázatban is, amelyet a színháztól kértünk el.

Baljós jelek: művészi szabadság helyett végrehajtás és érkezik a polgármesteri kancellár is

A polgármesteri „interjúnak” van egybként egy igen baljós hangulata is. Több olyan megjegyzést is elejt benne Péterffy Attila, ami gyökeres változásokat hozhat a teátrum életébe.

Ilyen például

• a Művészeti Tanács, és
• a kancellár kinevezése.

Péterffy közölte, „Művészeti Tanács áll fel Pécsett. A grémium feladata lesz, hogy nívós és egységes álláspontot tükröző kulturális koncepciót állítson elő„, és ezt

„végrehajtatja a kulturális élet szereplőivel, az intézményekkel. Minden pályázónak felhívtam rá a figyelmét, hogy ez a színházra is érvényes lesz. „

„Ezen felül kikötöttem azt is, hogy ha nem gazdasági szakember foglalja el az igazgatói széket, akkor az önkormányzat egy kancellárt nevez ki a pénzügyek ellenőrzésére.„

Nagy kérdés, hogyha van a PNSZ-nek egy új vezetője, akinek volt egy egyhangúlag elfogadott programja, amiért kinevezték, akkor a Művészeti Tanács mégis milyen „kulturális koncepciót” fog végrehajtatni a színházzal?

Mindezek miatt is igazán zavarbaejtő a polgármesternek az a kijelentése, hogy „Lipics Zsolt számára is teljesen világossá tettem, hogy elgondolkodtató, edukáló darabokra is vágynak a pécsiek. Elvárás az is, hogy (…) nyitott teátrum legyen – az nem fordulhat elő újra, hogy Pécs valamelyik kulturális intézményéből kitiltsanak egy Alföldi-darabot„. 

Van ennek a kijelentésnek egy olyan „megrendelés” jellege, ami semmivel sem tűnik jobbnak, mint művészeket kitiltani világnézetük, politikai véleményük miatt. Ez ugyanis ugyanaz, épp csak fordítva. Mert

nagyon rossz gyakorlat az, ha kötelező azokat foglalkoztatni, akiket az éppen aktuális politikai vezetés, vagy holdudvara szívesen néz.

Szárnyát szegve?

Most, hogy eleve több száz millió forinttal kevesebb biztos pénze lesz a pécsi teátrumnak a többi nemzeti színházhoz képest ebben a ciklusban, komoly versenyhátrányból indulnak:

Vidéki Nemzeti Színházak támogatása (ezer Ft) – 2020. év

Ha pedig még a művészi szabadságát, önállóságát is elveszik a teátrumnak, amire utalhatnak Péterffy fentebbi mondatai, mert „kulturális koncepciót” kell majd végrehajtaniuk – ahogy fogalmazott, akkor nem sok esélye marad a pécsi nemzetinek, hogy tovább erősödjön, gazdagodjon, érdekesebbé váljon.

Talán csak az a maroknyi, ismeretlen „értelmiségi” fog majd örülni mindennek valamiért, akikre a polgármester saját bevallása szerint hallgatott.

Ezért is fontos lenne tudni, hogy kik is ezek a bizonyos „értelmiségiek”, és mit akarnak valójában.

PNSZ – Támogatások alakulása (ezer Ft)

* TAO helyetti állami kiegészítő támogatás

Megkerestük Rázga Miklóst, hogy szeretne-e reagálni a személyeskedő sértegetésre, ami a polgármesteri interjúban benne volt; de egyelőre nem akart élni a lehetőséggel.

Kapcsolódó, exkluzív cikkünk a témában: