Nem várt izgalmakat, szürreális, már-már mesébe illő pillanatokat és érveléseket tartogatott az igazán rendhagyó pécsi közgyűlés utolsó napirendi pontja, amire körülbelül este 21 óra körül került sor kedden és közel két órán át tartott. Szerencsére! Tizennégyen izgultuk végig a YouTube számlálója szerint a feszült pillanatokat, amelyek során a képviselők arról vitáztak egyre inkább, majd annál is hevesebben, ami – mint világosan kiderült – nincs, és nem is lehet Pécsett. Majd mégis úgy tűnt szűk félóráig, hogy lehetett volna, de a városvezetés nem engedett a csábításnak és a befektetőknek.
Tudom, hogy ez zavaros, de pontosan ilyen zavaros volt ez a „vita” is – éppen ezért vágatlanul, a teljes vitát betesszük ide videóban, amint lehet. (A közgyűlés utolsó másfél órája lesz az!)
Akkumulátortól az unikornisig
A lavinát Bognár Szilvia, a Tiszta Kezek frakcióvezetője indította el, aki szerette volna elérni, hogy a pécsi városvezetés határolódjon el (egy/a) debreceni akkumulátorgyár pécsi telepítésétől. Ezt a városvezető frakció megfejelte egy csavaros szöveggel, módosító javaslattal, ami lényegében ugyanerről szólt, csak más szavakkal. Annyival volt érdekesebb, hogy a szövegből viszont az derült ki:
a pécsi városvezetés 16 olyan befektetőt utasított el eddig, amelyek állítólag olyan tevékenységet is végeztek volna, amelynek „valamiféle” köze van akkumulátorgyártáshoz.
Innen jutott el a gazdasági alpolgármester, Ruzsa Csaba addig, hogy szerinte evidencia, hogy Pécs nem alkalmas akkumulátorgyárra ökológiailag – erről kisebb előadást is tartott. De akkor mit és miért utasítottak el 16 esetben – tehetné fel a kérdést a néző? Ez nem derült ki! Pedig ez lenne a lényeg. (Arról nem is beszélve, hogy erről a rejtélyes 16 potenciális befektetőről eddig senki nem tudott, senki nem hallott, pedig akár egyesével is tárgyalhatta volna korábban a közgyűlés, de ilyen ügy nem volt.)
Péterffy Attila végül azt mondta, szeretnének gazdaságot fejleszteni Pécsett, de nem mindenáron.
Ez eddig sikerült a polgármesternek, talán túlságosan is, nem tudunk ugyanis arról, hogy bármilyen nagybefektető, több száz, vagy több ezer főt foglalkoztató gyár Pécsre jött volna az utóbbi három évben. Előtte azért, 2014-2019 között nagyjából egy tucat is Pécset választotta.
(Megjegyzés! Ruzsa Csaba sikerként, és az iparfejlesztés referenciamunkájaként hivatkozott a japán Seirenre, de arról nem ejtett szót, hogy annak Pécsre csábításában az önkormányzatnak nem sok szerep jutott, már az előző városvezetés idején elindultak a tárgyalások, és sokkal inkább a HIPA-t, vagyis a kormány ügynökségét dicséri, mint bárki mást. Persze a közművesítést, a telek előkészítését Pécs végezte el, ami biztosan komoly feladat volt. Közös sikernek azért lehet nevezni.)
A képviselők egy része annyira felidegesítette magát a külső szemlélő számára egészen biztosan teljesen fölöslegesnek kinéző, értelmetlen vitán, hogy két javaslatot is tettek. Az egyik az volt, hogy
Pécs határolódjon el a várost fenyegető aszteroidáktól, a másik viszont egy súlyosabb problémára tett volna örökre pontot: az unikornisszarv-gyárra.
Berényi Zoltán, az ÖPE képviselője azt szerette volna elérni, hogy Pécs deklarálja: a városban nem gyárthatnak – akár manufakturális körülmények között sem!!! – unikornisszarvakat.
Sajnos mindkét javaslatot elutasította a városvezetés, így Pécset továbbra is veszélyeztetik az aszteroidák és szabad az út a szarvgyár előtt is! Viszont jó hír lehet talán egyeseknek, hogy akkumulátorgyár nem jöhet; igaz, nem is tudna jönni, ha akarna sem.
Jó éjszakát, ezzel véget ért keddi közgyűlési tudósításunk. A keddi ülés fontos pillanatait itt, itt és itt találják.
