Sokakban megfogalmazódik a kérdés, vajon egy nő miként vonzódhat a küzdősportokhoz, miért akar ringbe, ketrecbe, szőnyegre lépni. A pécsi Szmolka Nikoletta úgy érzi, ez való neki: a küzdőtéren érzi otthon magát.
Lehetett volna belőle akár kosárlabdázó is, hiszen tíz évig a PVSK színeiben pattogtatta a labdát, de aztán jött egy térdsérülés, ami miatt be kellett fejeznie. Nem sokáig bírt tétlenkedni, s amikor azt mondták neki, erősítse meg a combizmait, konditerembe kezdett járni. De unalmasnak találta.
– Hiányzott nekem a versenyzés! Aztán egyszer otthon nyomkodtam a tévét és megláttam egy MMA-meccset. Azonnal megtetszett. Gyorsan utánakerestem a neten, hogy megtudjam, mi ez, aztán beírtam a Google-ba, hogy „MMA Pécs”, és kidobta az akkor itt dolgozó holland edzőt, Remyt. Felvettem vele a kapcsolatot, de amikor meghallotta, hogy nincs küzdősportos múltam, első körben egy női önvédelmi programra irányított, hogy először azt végezzem el. Mondtam neki, hogy oké, megcsinálom, de mellette szeretnék nála edzeni brazil jitsut. Nemet mondott. Szombaton elmentem az önvédelmi oktatásra, ami egyébként nagyon tetszett, hétfőn pedig ott álltam nála az edzőterem ajtajában…
Nem tudták elhajtani a tizenhat éves lányt. Aztán nem sokkal később már nem is akarták volna, az eredmények ugyanis nagyon gyorsan jöttek, hamar kiderült, hogy Szmolka gyakorlatilag küzdősportra termett. Négy hónap múlva már versenyzett, harmadik lett, rögtön utána szerzett egy második helyet, majd hét hónappal a kezdeteket követően megnyerte a magyar bajnokságot.
– Utána volt olyan másfél-két évem, amikor veretlen voltam a világban. Pedig volt vagy kétszáz meccsem!
Ezt követően szinte mindenbe belekóstolt, amibe csak lehetett. Elment birkózni, dzsúdózott, kipróbálta a grapplinget, bunyózott, thai-boxozott, és megvalósította az álmát, az MMA-ban is bemutatkozott: két profi meccset vívott, mindkettőt egy percen belül befejezte.
– Én úgy érzem, a küzdősportban találtam meg önmagam. Ha nekem rossz napom van, de lemegyek egy jitsu edzésre, akkor jó napom lesz, ha jó napom van, akkor még jobb lesz belőle! Egészen elképesztő, de a küzdőtéren például teljesen nyugodt vagyok. Én a meccsem előtt a lelátón is nyugodtan el tudok aludni, megesett, hogy szóltak, „Niki, tíz perc múlva te jössz”. Gyorsan összeszedtem magam, lementem és megnyertem a mérkőzést. A második MMA-meccsem után a bátyám hüledezett is, nem értette, hogy tudok ott a ketrecben mosolyogni. Azért, mert tudom, hogy meglesz, hogy győzni fogok! Nem mellesleg: én azért megyek fel, hogy élvezzem! Itt érzem jól magam!
Persze nem mindenki érti meg azt egykönnyen, hogy egy 25 éves nő mit keres a ringben, a ketrecben, a birkózószőnyegen. Sokaknak ezek túl férfias dolgok.
– Az első reakció sokszor az volt velem kapcsolatban, hogy nem szívesen kötekednének velem. Aztán aki jobban megismert, rájött, hogy abszolút nem vagyok agresszív. Az is igaz, hogy az utóbbi években már főleg olyan emberek vannak körülöttem, akik ugyanebben a küzdősportos közegben mozognak, számukra pedig természetes, hogy én ezt csinálom, büszkék az eredményeimre. A második családom lett ez, főleg a jiu-jitsus közösség!
Szmolka Nikoletta olyannyira jól érzi magát ebben a világban, hogy nem csak versenyezni akar. Most végzi a birkózó edzői képzést, s a későbbiekben jitsuban szeretne gyerekekkel foglalkozni. Nyilván ott és akkor sem sminkben és magassarkúban, de azért elárulja, ez sem áll tőle távol: ha van rá alkalom, ő is szívesen kicsinosítja magát, hiszen mégiscsak egy nő – aki éppen a küzdősportokba szeretett bele.
Az eredménysora igazán tekintélyt parancsoló. Bármiben indult el, sikeres volt: brazil jiu-jitsuban magyar bajnok, Európa-bajnoki aranyérmes; grapplingben no-gi és gi Európa-bajnok, no-gi világbajnoki aranyérmes; birkózásban U23-as és felnőtt magyar bajnok; MMA-ban száz százalékos, hiszen mindkét profi meccsét megnyerte.
