Másként nem igen lehet magyarázni azt az ámokfutást, amit rendeznek, és amellyel még a koalíciós partnereiket is terrorizálják. De mi marad a Nagy Zsákolás végére a városból?
Arról már korábban is írtam egy véleménycikket, hogy nagyon nem jó irány átverni a pécsieket, márpedig úgy néz ki, az MSZP-nek sikerült becsapnia a szavazókat. Már akkor tudtam, csak nem sejtettem, hogy itt még messze nincs vége ennek a szomorú történetnek.
„2019-ben nem az MSZP-re szavaztak a pécsiek, és még csak talán nem is a ‘baloldalra’, hanem arra a mítoszra voksoltak, hogy egy ‘szakértő, civil’ koalíció vezesse Pécset a Fidesz helyett! Egy olyan városvezetésre adtak felhatalmazást, ami pártokon felül áll! Ezt a mítoszt rombolja kitartóan és folyamatosan Péterffy Attila, illetve a mögötte, árnyékban settenkedő MSZP-s erőemberek. A mítoszból bontanak le akkor is, amikor sorban osztogatják a pozíciókat és a milliós megbízásokat MSZP-s figuráknak” – írtam akkor felvezetőként.
A cikk tavaly december közepén íródott, és azóta csak romlott a helyzet. Nem csak a polgármester ígéreteit betartatni akaró 12 pont, és annak totális bukása miatt; hanem azért is, mert nem hogy lassított volna a pozíció- és erőhalmozásban a pécsi MSZP, hanem inkább rágyorsított. Vágtázik!
Minden politikai mozgásból, döntésből, vitából és arroganciától sem mentes trükközésből ez látszik, mert ezek vége mindig az, hogy egy-egy újabb MSZP-közeli arc ülhet be egy székbe, nem kevés közpénzért. Vagy éppen rendelkezhet felette, netán éppen a közbeszerzésekért „felel”, vagy irányítja azokat, esetleg szakért, illetve tanácsokat ad.
Az előző garnitúra projektjeiből persze még akad egy pár, amit nem adtak át, vagy éppen mostanában fejeződik be; és ott csattoghatnak a vakuk; de ez eddig igazán kevés. A fő probléma pedig az, hogy kilátás sincs jobbra, és másra.
Mi lesz így Péccsel? Mi az, ami ebben a másfél évben történt a városban és a várossal, miközben más városok, köztük ellenzéki azaz nem kormánypárti önkormányzatok sikeresen fejlődtek, fejleszettek, építettek és beuháztak?