Mellár Tamás: A gyűlölet és a frusztráció sokszor megbénítja az ellenzéket!

Hajnali fél ötkor kelt, kapált nyolcig, majd elindult a városba a dolgára. Mi délután, valamivel 16 óra előtt futottunk össze az utcán, mert ő is 15 perccel korábban érkezett a megbeszélt interjúra. Ő sem szeret elkésni. Kedélyesen vágtunk bele a régóta tervezgetett nagyinterjúba, amit a biztonság kedvéért a titkárnője is rögzített, nehogy valamit esetleg félreértsek.

Orbán Viktor azt mondta, hogy Ön gyűlöli a Fideszt.

Én nem gyűlölöm sem őt, sem a Fideszt, mert keresztény vagyok gyerekkorom óta. Keresztény ember pedig nem gyűlölheti a másik embert, csak a bűnt gyűlölheti. Én szeretem a felebarátaimat, a fideszes felebarátaimat is és a nem fideszeseket is. 

A kétezres évek elején még igen közel volt a Fideszhez. Mi változott azóta, hogy most már inkább a baloldalhoz, liberálisokhoz áll közelebb?

1998-2002 között a KSH elnöke voltam, ahová Orbán nevezett ki. Utána, 2007 körül már kezdtünk távolodni egymástól, de 2010-ben még elvállaltam a Századvég kutatási igazgatói pozícióját, ahol aztán gyorsan kiderült: szó sincs arról, hogy ott dőlne el a gazdaságpolitika. Fel is mondtam, mert nem értettem egyet az iránnyal. 

Ma is jobboldali-konzervatív embernek tartom magamat. Tehát nem én változtam, hanem a Fidesz és Orbán Viktor. Amit részben megértek, mert az akkori gazdasági helyzetet tekintve igazságtalan vereséget szenvedett el 2002-ben, ami nagy törést okozhatott neki.

Egészen addig komolyan is vette a polgári Magyarország ideáját, ami akkor még nem csak egy politikai termék volt. Emellett nekem fontos volt az igazi piacgazdaság és az, hogy Magyarország a nyugathoz tartozzon, ne a kelethez. Ezek viszont 2010 után eltűntek a Fidesz gondolkodásából, jött az illiberális demokrácia és a keleti nyitás a piacgazdaság helyett – oligarchákkal és feudális viszonyokkal –, amellyel bebetonozta a hatalmát a miniszterelnök. Én egyetértettem azzal, hogy kellenek erős nemzeti tőkések, de azzal már nem, hogy ezeket Orbán Viktor jelöli ki és nem a piac.

Lát olyan alkalmas embert a placcon, aki kihívója lehetne Orbán Viktornak? Vagy akár olyat, aki legalább annyira érdekes és karizmatikus, mint ő?

Nem látok ilyet, de talán nem is ez a feladat. Igazi demokratikus rendszerben, ahol működnek a fékek és ellensúlyok, ott egy miniszterelnöknek messze nincs akkora hatalma, mint ami nálunk van. Ott nincs és nem is kell személyi kultusz és személyre szabott irányítás. Mi a neve a holland, belga, dán vagy svéd miniszterelnöknek? Alig tudja valaki. És? Nem is érdekel senkit, az ott élőket sem. Mert ott akkor is jól működik a rendszer, a demokrácia, az intézmények, ha más ember ül be a székbe. Itt, ha valamiben nem dönt Orbán, akkor megbénul a kormány.

Tehát nem újabb Orbán Viktorokra van szükség, hanem egy sokkal „színtelenebb” szakemberre és jól működő intézményrendszerre.   

A Fideszben politikusokat látni. Alakoskodnak, mert ez a dolguk. Egyszer barátkoznak valakivel, máskor meg letolják a pályáról. De a politika mindig is ilyen volt, érdekek mentén működik. Viszont nem érezni, hogy bárkit is gyűlölnének, vagy hogy Orbán bárkit is gyűlölne, hogy bármikor indulatból hozott volna döntést. Ezzel szemben a másik oldalon nem hidegvérű politikusokat látni, hanem olyan embereket, akik gyűlölik a Fideszt és Orbán Viktort. Indulatból, érzelemből és előítéletekből döntenek. Ezt látom a közösségi oldalakon, pécsi politikusok, pécsi tanácsadók oldalain is. De lehet-e gyűlöletből építeni? Lehet-e gyűlöletből jó döntéseket hozni?

Ez egy nagyon jó kérdés, és van is benne igazság. Én is érzékelem, hogy az ellenzéki oldalon sokan gyűlölik Orbánt és emiatt hibás megállapításokat, kijelentéseket is tesznek. Ez a gyűlölet és a frusztráció sokszor megbénítja az ellenzéket.

Egy alternatívát kellene felmutatnia az ellenzéknek, de ilyet nem tud, ezt nem tette meg. Sokszor mondják nekem, hogy nem szeretem a Fideszt, de kire szavazzak? És akkor én is széttárom a kezemet, mert bizony nincs mit mondanom, mert még nincs meg az az alternatíva, aminek meg kellene lenni az ellenzéki oldalon.

Pedig erről kellene szólnia, hogy hol van az a kormányprogram, az a terv, amiből ezt az országot ki lehet vezetni ebből a zsákutcából. Mert ez lenne a feladata az ellenzéknek. Ehelyett az van, hogy ki tudja hangzatosabban gyűlölni Orbán Viktort. Én viszont nem vagyok gyűlölködő és nekem van alternatívám.

Idén májusban azt nyilatkozta egy interjúban, hogy „arra számítok, hogy a külső és belső változások miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek Orbánék, olyan lépéseket kell majd megtenniük, amik nem lesznek itthon népszerűek, külföldön pedig még kevésbé, így egyre jobban beszűkül a mozgásterük, míg végül vége lesz a NER-nek. Ami most van, az igazából a végjáték már, csak nagyon elhúzódik.“ 2011-ben pedig a Magyar Nemzetben bírálta élesen a kormányt és fogalmazott úgy, hogy „az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika nem megfelelő, egyértelműbben fogalmazva: megbukott”. Tévedett! Nem is egyszer. A kormány nem bukott meg, a gazdasági számok jók, a családtámogatások európai viszonylatban is példa nélküliek, a járvány itthon alig látszik… Csupa siker azóta is.

Ma is vállalom mind a két kijelentést. Mert mindkettő igaz! Csak még nem látszik annyira, az átlagemberek számára meg főleg nem látszik, hogy a rendszer megbukott. 2011-ben megbukott a nyugathoz való felzárkózási politika, mert nem abba az irányba indult el Orbán Viktor. Rosszul használta és használja fel az uniós többletforrásokat a kormány, mert

nem egy technológiai felzárkózás történt meg, hanem betonba ment a pénz: stadionokra, utakra, csarnokokra. Nem látszik még a bukás, mert hosszú agóniája van ennek a rendszernek. Ha megint pénzhez jutnak és munkaerőhöz, akkor még nyernek majd egy-két évet. De a vége az összeomlás lesz, ez biztos.

Ugyanígy működött a szocialista gazdaság is. Az sem omlott össze látszólag, de egyre messzebb kerültünk a fejlett országoktól. Most ugyanez van: távolodik az ország a nyugattól.

Volt egy ember, Péterffy, aki a kampányban szakértői városvezetésről beszélt, meg szakértőkről, meg árkok betemetéséről. Erre megjött a volt szocialista városvezetés krémje, és beült a háttérben az összes fontos székbe, míg maguk elé teljesen súlytalan embereket toltak, bele a reflektorfénybe. De mégis csak ott vannak, ott ülnek a legfontosabb pozíciókban. Emellett Péterffy Attila nem tűnik egy kompromisszumkész vezetőnek, sokkal inkább egy öntörvényű, nehéz természetű embernek mondják a saját kollégái is. Kiegyezés helyett háborút hozott tehát, sokszor olyan retorikával, amit a legvadabb DK-s is elirigyelne tőle. Erre számított?

Úgy gondolom, hogy csak a város érdekeit próbálja képviselni, mert van itt egy vita helyzet az örökölt kormányzati támogatás és annak törlesztése miatt. Az egy más kérdés, hogy elképzelhető, egy más fajta tárgyalási technikával jobb eredményeket lehet elérni, de ezt nem tudom megítélni, mert nem vagyok ott, abban a körben. Az biztos viszont, hogy a politika a kompromisszumok művészete, tudni kell kompromisszumokat kötni.  

Mi lesz így Péccsel? Egyáltalán mikor és miből láthatják majd a pécsiek, hogy jó vásárt csináltak-e az új városvezetéssel?

Optimista vagyok, hogy ki tud itt alakulni egy jó dolog és ez a városvezetés tud sikereket elérni. Az első hónapok a leltárral, meg az átvilágítással teltek, aztán meg a járvánnyal voltak elfoglalva.

A most következő hónapok lesznek azok, amelyek jelentős mértékben meg fogják mutatni azt, hogy képes lesz-e magára találni Pécs.

Ebben az évben, inkább az év vége felé ki fog derülni, hogyan is nézünk ki, és addigra pozitív jeleket kellene tapasztalniuk.

Rendeződött Önök között a viszony? Eleinte Ön nem támogatta Péterffyt, és ment is az oda-vissza beszólogatás kettejük között.

Azt gondolom, hogy igen. A probléma egyébként az volt, hogy mi szerettük volna, hogy legyen még további polgármesterjelölt és előválasztás, de ezt a szocialisták nem akarták, mert az MSZP jelöltje Péterffy Attila volt. Az LMP-vel, Jobbikkal és a Párbeszéddel szerettünk volna egy másik jelöltet is Péterffy mellé rakni és győzzön a népszerűbb az előválasztáson. Ebből volt a konfliktus, de rendeződött a dolog: nem találtunk másik jelöltet, nem lett előválasztás.

Ön tényleg hiú? Péterffy Attila mondta Önről még a kampányban.

Van hiúságom persze. Hazudik, aki szerint ilyen nincs. Szerettem kiállni a diákok elé is beszélni és hatást elérni. Az, aki közszereplést vállal – oktatóként vagy politikusként –, és azt mondja, hogy nincs benne hiúság vagy becsvágy, az nem mond igazat, ez is benne van, de az is, hogy az ember szeretne dolgokat jobbá tenni. De csak önmagában az, hogy magamat mutogassam, eredmény nélkül, az nem megy, akkor az ember teljesen hiteltelenné válna.

Megzsarolták? Vagy legyőzték a saját társai, akik például az egyesületből való kilépéssel fenyegetőztek? Azért állt be végül Péterffy mögé?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem nem lehet megzsarolni, az én múltam tiszta, nincs is mivel. P. Horváth Tamás tényleg kilépett az egyesületből a kampány előtt. Mégis én voltam az, aki azt mondtam ennek ellenére, hogy Ágoston Andrea és P. Horváth indulhassanak képviselőjelöltként.

Megköszönte P. Horváth?

Szerintem meg.  

Térjünk vissza a kérdésre. Miért állt be végül Péterffy mögé?

Mert nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy leválthassuk a fideszt. Én megtehettem volna, hogy nem támogatom. Nem veszítettem volna semmit. Ugyanúgy maradok országgyűlési képviselő, professzor emeritus is vagyok, a pénzem sem lesz kevesebb. Legfeljebb a következő választásról még csak nem is álmodozhatnék, de na bumm, akkor mi van? 66 éves vagyok, olyan nagy tragédia nem érne. A feleségem is örülne már, ha többet lennék otthon.

Szereti a focit?

Nem.

Mit szól a pécsi stadionhoz, illetve ahhoz, hogy még Péterffy Attila is támogatja?

Ez eléggé összetett.

Az jó, ha épül valami Pécsett, amennyiben abból pécsi vállalkozók is gyarapodnak és nem csak a budapesti táskás emberek, akik lefölözik a hasznot. A másik oldal viszont, hogy vajon ki fogja finanszírozni a fenntartást. Ez problémás lehet és nagy kérdés. Mert ráéghet a városra.

Én megkérdezném a pécsieket, hogy ők mit gondolnak, kell-e nekik egy stadion. Szóval ez ilyen fifti-fifti. Van jó oldala is, meg nehézségei is.

Ha Önön múlna, merre kormányozná Pécset? Mire koncentrálna?

Négy irányba kellene menni. Az egyik a turizmus, amit persze befolyásol, ha lesz a járványnak második hulláma. A másik, hogy olyan programokat kellene indítani, amiben a helyi kis- és középvállalkozásokat lehetne aktivizálni. Harmadik, hogy valamiféleképpen be kellene vonzani a külföldi tőkét, elsősorban az osztrák és a német tőkét. A negyedik pedig, hogy nagy szükség lenne európai uniós külső forrásokat is megszereznie a városnak, ahogy az egyes budapesti kerületeknek sikerült. Persze ez csak akkor megy, ha jó a program és illeszkedik az EU egy főre jutó GDP arányos támogatásához. Vagyis ahhoz, hogy a szegényebb régiókat, városokat felzárkóztassák.

Mi az, amit Ön jobban tudott, mint Csizi Péter?

Most magamat kellene dicsérgetnem? Mert az öndicséret mindig büdös…

Nem, inkább az érdekelne, hogy minek tulajdonítják a győzelmet, azt, hogy megverték a Fideszt?

Bánki Erikék nagyon sok pénzt hoztak ide Pécsre, de kérdezze meg a pécsieket, hogy mit éreztek ebből?

Nem a mi zsenialitásunk volt az, hogy ezt a választást megnyertük, hanem sokkal inkább az az érzése a városlakóknak, hogy ’itt nem történik semmi’. Különösen, ha összehasonlítjuk Győrrel, Debrecennel vagy Szegeddel.

Nyilván ez nekünk is fontos kérdés lesz, mert ezt majd nekünk is fel fogják tenni négy év múlva a pécsiek és válaszolnunk kell rá. 

Hoppál Péter egy nagyon hosszú „eredmény listát” mutatott, amiben szerinte neki része volt Pécsett. Ön elégedett azzal a munkával, amit Pécsért tesz?

Nekem nincs sanszom ellenzéki képviselőként valamire kérni 1-2 milliárdot egy minisztertől. Az én szerepem nem arról szól, hogy mire mennyi pénzt tudok szerezni. Mert lehet, hogy Csizi és a Hoppál tudott, de cserébe nyomniuk is kellett a gombot és úgy szavazni, ahogy azt Orbán Viktor kérte.

Ez a kormánypolitika lényege, hogy legyél képviselő, mindenben szavazz úgy, ahogy mondom és akkor kapsz pénzt, amiért vásárolhatsz népszerűséget otthon, mert átvághatod a szalagot. De ez egy szocialista típusú felfogás, a régi rendszerben voltak ilyen kijárók. Ezek voltak a jó párttitkárok. Akik engem oda küldtek a Parlamentbe, azok azt akarták, hogy én a politikai rendszerben érjek el változást, a demokratikus változást segítsem elő.

És 2019-ben is megkaptuk ezt a bizalmat, hiszen a Mindenki Pécsért Egyesület juttatta hatalomba az új városvezetést kétharmados többséggel. Ugyanakkor természetesen a hozzám forduló választópolgárok problémáit is igyekszem megoldani. Tehát tőlem ezt várják a pécsiek, nem a milliárdokat.

Indul 2022-ben?

Igen.

Hallotta már a pletykát, hogy Önt „lecserélnék” 2022-ben egy fiatalabbra? Ruzsa Csaba neve forog most ebben az összefüggésben leginkább.

Hallottam ezt a pletykát Ruzsa Csabáról, de ő nekem azt mondta, hogy nem fog indulni 2022-ben. Mindenesetre van már három párt – hadd ne mondjam el, melyikek –, amelyek engem támogatnak. Hangsúlyozom viszont, hogy ez az egész még nyitott. Az én célom nem az, hogy mindenképpen én legyek itt a jelölt, hanem az, hogy olyan jelölt legyen, aki biztosan tud győzni.

Ha úgy alakul, hogy én leszek az, akkor nekivágok. Nem az a lényeg, hogy én rúgjam a gólt, hanem az, hogy a mi csapatunk győzzön!

Mit szeret a képviselőségben, a pénzt vagy azt, hogy megismerik az utcán?

Igen, ezek is benne vannak, de talán az a legfontosabb, és ezt szerettem a legjobban az elmúlt két évben, hogy

az ellenzék jobban összehangolja magát, és tőlem elfogadnak olyan tanácsokat is, amelyeket egymástól talán nem fogadnának el.

És szeretem, hogy képviselhetek számomra fontos ügyeket. A demagógiát, személyeskedést és a szakmaiatlan vitákat viszont nem szeretem.