Rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagabban tért haza Pécsre Lukács Gergely, aki közel négy hónapig dolgozott másodedzőként a magyar férfivízilabda-válogatottnál, amely negyedik helyen zárta a horvátországi Európa-bajnokságot. A szakember számára a csúcs az olimpiai bajnokokkal felálló szerbek elleni győzelem volt a negyeddöntőben.
Tavaly ősszel nem mindennapi telefonhívást kapott Lukács Gergely, a PSN Zrt.-Pécsi Sportiskola vízilabda szakosztályának szakmai igazgatója a magyar férfiválogatott szövetségi kapitányától. Varga Zsolt ugyanis felkérte, hogy a következő hónapokban segítse a munkáját a nemzeti csapatnál – erre az ajánlatra természetesen nem lehetett nemet mondani.
Nos, az idő rohan, amit minden bizonnyal nagyon sajnál Lukács Gergely. Mindez ugyanis ezt jelenti, hogy elröppent a közös munkával eltöltött idő, mi több, lement az Európa-bajnoksági is Horvátországban, ahol a fiatal magyar csapat nagyot küzdve a negyedik helyet szerezte meg nagy skalpokat megszerezve.
– Közel négy hónapot dolgozhattunk együtt, ennek a közös munkának a csúcspontja volt az Európa-bajnokság – gondolt vissza a mögöttünk hagyott időszakra Lukács Gergely. – Ezen a szinten, amit a felnőttválogatott jelent, még nem dolgoztam eddigi pályafutásom során, úgyhogy rengeteg tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Óriási megtiszteltetés volt a nemzeti csapat stábjában dolgozni, nagy dolog ez az életemben! A kontinenstorna végig érzelemdús volt, a legjobb dolog azt volt átélni az Eb alatt, hogy láttam, miként fejlődnek, érnek a játékosok meccsről meccsre! Jó volt megtapasztalni, hogy az elmúlt évek sikeres utánpótlás világversenyeiről érkező tehetségek miként csatlakoznak, miként lépnek be a felnőttek mezőnyébe. Ez egy igazi csapat volt, amelynek tagjai nagyon hajtottak, küzdöttek egymásért, és egyetlen másodpercig sem foglalkoztak azzal, hogy papíron esetleg az ellenfél az esélyesebb!
A magyar csapat nagyon szép utat járt be Horvátországban. A csoportkörben legyőzte Georgiát és Olaszországot, a negyeddöntőben óriási csatában büntetőkkel felülmúlta Szerbiát, így eljutott az elődöntőig, ahol aztán alulmaradt a házigazda horvátokkal szemben, majd a harmadik helyért lejátszott meccsen visszavágtak az olaszok.
„Sok jó meccset játszottunk. Nekem a legnagyobb élményt egyértelműen a hat olimpiai bajnokkal felálló, olimpiai kvótáért harcoló Szerbia kiejtése jelentette a negyeddöntőben! Óriási eredmény volt az olaszok elleni győzelem is a csoportkörben. Mindezek után azt nagyon sajnáltam, hogy betegségek miatt a bronzmeccsbe már nem tudtunk száz százalékos állapotban beleállni, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy mire vagyunk képesek!”
A szurkolóktól rengeteg szeretetet kapott a magyar válogatott, ezt természetesen érezte Lukács Gergely is. Milliók szurkoltak otthonról a csapatnak, és szerencsére nagyon sokan eljöttek Horvátországba is, hogy a helyszínen segítsenek a srácoknak. A pécsi szakember is igyekezett segíteni másodedzőként, Varga Zsolt szövetségi kapitány pedig bízott benne, ezt jelezte, hogy sok feladatot kapott tőle.
– Mindaz, ami egy másodedző feladata, megkaptam tőle, elmondta, hogy az edzéseken, a mérkőzéseken mikre kell figyelnem, és a videóelemzések egyes részeinek előkészítésénél is számított rám. Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, úgy érzem, nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Annak különösen örülök, hogy a játékosokkal is nagyon jó viszonyt alakítottam ki, elfogadták a tanácsaimat, a gondolataimat – mondta Lukács Gergely, aki hozzátette, szakmailag nagyon sokat profitált ebből a munkából. – Az itt megszerzett pluszt, a tudást, a tapasztalatokat szeretném átadni Pécsett az edzőkollégáknak, illetve természetesen a játékosoknak.
Az Európa-bajnoksággal a közös munka most véget ért. Lukács Gergely szerint abszolút nem fáj a szíve amiatt, hogy ez a fejezet most befejeződött az életében, inkább boldognak érzi magát, mert kiváló szakmai stábba kerülhetett be, és – ha lehet – most majd még jobban fog szurkolni a fiúknak a világbajnokságon és az olimpián.
– Az biztos, hogy miután hónapokig együtt dolgoztunk, más szemmel nézem majd a válogatott versenyeit. A közös munka számomra óriási motivációs bázist is adott a jövőre nézve: hatalmas elszántsággal tekintek a pécsi vízilabdában rám váró feladatok elé, örülök, hogy ismét a klubom sikereiért, a játékosok fejlődéséért dolgozhatok!
Mi pedig annyit tehetünk hozzá: jó kezekben van a pécsi vízipóló!
