Páva Zsolt: Mindenki elhitte, hogy örökké tart a győzelem!

/
Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Exkluzív interjú Pécs volt polgármesterével méltányosságról, Péterffy Attiláról, hibákról, az „örök győzelem érzéséről” és arról, hogy szerinte máig elmaradt a szembenézés a pécsi jobboldalon a tavaly őszi választási vereség miatt, amit komoly hibának tart.

„Szezonnyitó interjút” kértünk Pécs jelenlegi és volt polgármesterétől. Utóbbi reagált előbb. Páva Zsolt tavaly ősszel saját döntéséből visszavonult a napi politikától. Kíváncsiak voltunk, hogy egy évvel azután, hogy kiszállt a mókuskerékből, mit gondol „azelmúltnyolcévről”, saját szerepéről és felelősségéről, az új városvezetésről, és hogyan látja Pécset azóta, hogy már nem a Széchenyi tér 1-ből nézi.

Rég találkoztunk. Hogy van?

Május óta nyugdíjas vagyok, élem a civil életemet, sokat olvasok és játszok az unokáimmal, hamarosan már hárman leszenek. Három fiú! Kisebb baráti cégeknek segítek ingyen és díjmentesen, amolyan coach-ként, ez most nagyon divatos kifejezés. Mindezek mellett pedig bár a futással orvosi tanácsra felhagytam, kitartóan gyalogolok; van, hogy havonta 100 kilométert is a Mecsekben, így karban tartom a testemet. Nekiálltam a Kék túrának is, most tartok a felénél nagyjából.

Erőteljes volt a szóbeszéd a városban, hogy diplomáciai területen fog dolgozni. Ebből igaz bármi is?

Nem. Nem leszek diplomata.

Eltelt egy év, mióta kiszállt a politikából. Hogyan látja most a tavalyi választás pécsi végeredményét?

A sikernek sok gazdája van, a kudarcnak csak kevés. Bűnbakkeresés folyt a pécsi jobboldalon a választások után, sőt tudok arról is, hogy a miniszterelnöknek is „jelentettek” rólam; és azzal is tisztában vagyok, hogy voltak, akik engem tettek felelőssé, amiért tavaly ősszel megbukott a Fidesz a városban.

Nem érzi magát felelősnek?

Mindjárt rátérek erre is. Még az előzőhöz annyit, hogy sok szempontból méltatlan, valótlan és igaztalan vád volt ez velem szemben. 2017 óta nem titok, hogy én már nem akartam újra elindulni a polgármesteri tisztségért – családi okok miatt elsősorban. Lett volna tehát idő felkészülni erre a helyzetre.

Úgy gondolom – és ezt a pécsi Fidesz egyik alelnökeként is vállalom, hogy a szervezeten belül tavaly ősz óta nem volt valódi szembenézés a választás eredményével, nem történt meg a kudarc okainak a valódi és őszinte feltárása, illetve  elemzése.

Ez pedig nagyon nem jó; és a jelét sem látom annak, hogy ez mostanában megtörténne, amit komoly hibának tartok.  

Van, ami már másképp csinálna? Vagy úgy is kérdezhetem, hogy mi az, amit elrontottak?

Több hibát is elkövettem, elkövettünk, mert az ember már csak olyan, hogy hibázik a legjobb szándékai ellenére is. 2010-2014 között nagyon sikeres éveket tudhatott maga mögött Pécs, sikerült visszahúzni a várost a csőd széléről, és pályára állítani a kormány segítségével, a cégeinket is úgy alakítottuk át, hogy sokkal olcsóbb lett a működésük, visszaszereztük a vízművet is, ami máig az egyik legsikeresebb cége a városnak – díjemelés nélkül. Sikeres, felkészült, szakszerű csapat állt össze addigra, ideértve az akkori jobboldali frakciót is. Az egyik nagy hibám az volt, hogy nem álltam ki elég keményen azért, hogy a Magyar Államkincstár szakemberei előbb érkezzenek a Városházára. Én ugyanis ezt már 2015-ben kezdeményeztem, mert tudtam, hogy csak „belülről” nem fogunk tudni úrrá lenni az évtizedek óta Pécsre (is) jellemző, újratermelődő működési hiányokon. Ám akkor ezt az illetékes minisztériumban nem igen akarták támogatni. Így ez csúszott két évet, és csak 2017-ben kapcsolódtak be a munkába a MÁK szakemberei. Pluszban is zárt a város már 2018-ban, majd 2019-ben is.

Ez utóbbi „pluszt” azért most erőteljesen vitatja az új városvezetés. Olvasta az anyagot?

Láttam igen, de felesleges ebbe most belemenni. Ha egy komoly és független könyvszakértő megnézi ezt az anyagot, akkor abból minden világos lesz neki. Sokkal inkább politikai szöveg ez, mint tényszerű gazdasági elemzés, de itt be is fejeztem, mert nem tisztem a napi politikáról beszélni.

Kanyarodjunk vissza a múlthoz még egy kicsit. Említette, hogy több mindent is másként csinálna. Mit még például?

Komoly gondok voltak a „személyzeti politikával” 2014 után. Hiba volt lecserélni egyes szakembereket, és a frakcióval is óvatosabban kellett volna bánni. Komoly hiba volt, hogy a Modern Városok Programban nem állítottunk ki egy olyan „polgármesteri biztost”, akinek az lett volna a feladata, hogy napi szinten közvetítsen Budapest és Pécs között, illetve, hogy teljes hatáskörrel koordinálja ezeket a kiemelt beruházásokat.

Tehát kellett volna Önnek is egy „Török Ottó”?

Igen, a gondolat szerintem jó és támogatandó, de Török urat és kvalitásait nem ismerem. És végül,

hiba volt elhinni, hogy az emberekkel való folyamatos és őszinte párbeszéd nélkül is „győztesek maradunk”. Mindenki elhitte ugyanis 2014 után a pécsi „vezérkarban”, hogy örökké tart majd a győzelem,

mert addig minden sikerült.

Bár több tízmilliárdos felújítások folytak a városban az elmúlt években, sok pedig még csak most érik be, mégis volt egy olyan érzése az embernek, hogy a Modern Városok Program, ami Orbán Viktor személyes „küldetése” volt, Pécsett megakadt. Pedig pont ezek lettek volna a leglátványosabbak, mégis toporgás volt az új Vásárcsarnok ügyében, és kínlódás az Aquapark esetében is, hogy csak a két legfontosabbat említsem.

A Vásárcsarnokkal – tervek szintjén – hamar végeztünk: elképesztően jó tervet sikerült kiválasztani, ami minden elemében méltó volt Pécshez. Eközben azonban kb. 70%-al megdrágult minden az országban berobbant építési láz és a kereslet irreális növekedése miatt. Mi pedig ott álltunk, hogy akkor tervezhetjük újra az egészet, hogy beleférjünk a keretbe. Mindenesetre tavaly már megvolt a közbeszerzés is a kivitelezőre. Az Aquapark ügye engem sokkal jobban kiakasztott. Az a lassú totojázás, politikai akadékoskodás, ami folyt, idegőrlő volt.

Mire gondol?

A cél eredetileg az volt, hogy ha már építünk egy Aquaparkot, akkor építsük úgy, hogy fenn is tudjuk tartani. Ehhez pedig a varázsszó a melegvíz volt. Élt egy legenda, hogy Pécs alatt van melegvíz. Ezt évtizedek óta mondogatták, de még soha senki nem vizsgálta meg rendesen. Mi igen, és addig-addig furkáltunk, ameddig be kellett látni, hogy Pécs alatt nincs melegvíz; annyi pedig végképp nincs, amire egy ekkora létesítményt alapozni lehetne. Ezt a helyzetet bonyolította meg pluszban, hogy politikai vita lett abból, hogy egyáltalán hol lenne ennek a legjobb helye. A lényeg az, hogy ma már sokkal szervezettebben, jobban összpontosítva fognám össze ezeket a beruházásokat. Például egy „Mikes Évát” tennék oda az egész tetejére, hogy miközben én vívom – a legtöbbször fölösleges – politikai csatákat, a munka, előkészítés egy pillanatra se álljon meg.   

Apropó Mikes Éva. Mit szólt a kinevezéséhez?

Remek döntésnek tartom. Éva a kilencvenes évek eleje óta foglalkozik fejlesztéspolitikával, nála racionálisabb, gyorsabb, felkészültebb és alaposabb embert nem is nagyon ismerek; emellett pedig képes ésszerű kompromisszumokra, ha arra van szükség, hogy valami haladjon. Ha Éva 2 évvel ezelőtt kapja ezt a feladatot, akkor ma másképp nézne ki Pécs: látványosabb lett volna a város fejlődése.

Milyen érzés látni, hogy az új városvezetés „aratja le” az elmúlt évek fejlesztéseinek eredményeit?

Én ezt másként látom, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg 2010-ben, az EKF példáján. Akkor úgy próbáltam ezt áthidalni, hogy meghívtam az előző városvezetést, például Tóth Bertalant. Nekem is jól esett, amikor Péterffy Attila meghívott az e-buszok átadójára.

Péterffy Attiláról mi a véleménye egyébként? Milyen városvezetőnek tartja?

Évek óta ismerjük egymást, még meccsen is voltunk együtt. Ő büszke arra, hogy nem politikus. Szokta ezt mondogatni ő maga is, azért merem én is elmondani.

Az a véleményem, hogy mindenkinek jár egy esély, neki is, hogy bizonyítani tudjon. Megérdemli, mert megkapta a bizalmat a pécsiektől. Ezzel együtt úgy gondolom, nagyon nincs könnyű helyzetben, mert igen kaotikus politikai érdekcsoportot kell mozgatnia, amely őt támogatta és támogatja a háttérből.

Kíváncsi vagyok, hogyan fog ezzel megbirkózni, és nagyon remélem, hogy Pécs nem látja majd kárát azoknak a belső politikai csatározásoknak, pozícióharcoknak, amelyeknek a jelei már egészen nyilvánvalóak, és egyre inkább a felszínre is törnek.

Botrányosan alpári stílus kezd uralkodni a városi közbeszédben, politikai kommunikációban. Mit szól ahhoz a mélységhez, amely ma jellemző a helyi politikára és közéletre, az országos politikáról már nem is beszélve?

Nagyon szomorú vagyok emiatt, mert Pécsett ez sosem volt divat: az ellenfeleinkkel is tisztelettel beszéltünk, vagy vitáztunk – a városháza folyosóján pedig beszélgettünk, kezet fogtunk és még vicceltünk is időnként. Politikailag nagyon nem értettünk egyet, mások voltak a céljaink, de sosem gyűlöltük egymást!

Az a mérhetetlen utálat, ostobaság, frusztráció és hőzöngés, illetve rengeteg álhír, ami ömlik az interneten és a közösségi oldalakon keresztül az emberekre, szerintem nagyon veszélyes és súlyos károkat okoz a társadalomban. Sajnos ezt a frusztrációt érzem ki számos mostani városházi döntésből is. A felületes, részeg kocsmai óbégatás szintjére süllyed le így a közbeszéd és a gondolkodás is.

Annyira taszít ez engem, hogy ha ma lennék huszonéves és lehetőségem lenne politikai pályára lépni, biztosan nemet mondanék.

Akkor nem is gondolkodik a visszatérésben?

A politika első- és másodvonalába biztosan nem térek vissza, ezt lezártam. Ha azonban segíthetek valamilyen formában a városon, hogy Pécs még előrébb jusson, abban benne vagyok, mert eddig is ez volt a célom. Sosem mentem el ebből a városból, és mindig is Pécs volt nekem az első; „elsőbb”, mint a Fidesz. Ezt ma is tartom! Aggódom is kicsit most.

Miért aggódik?

Pécs és a pécsiek identitásának meghatározó eleme a 2000 éves múltja, öröksége és a kulturális sokszínűsége, értékei, közösségei. Ezt az identitást látom most veszélyben, és szeretném minden döntéshozó figyelmét felhívni arra, hogy Pécsnek ez a brendje nagyon könnyen tud sérülni és akár el is tud tűnni „a nagy rendcsinálásban”. Ezért lenne fontos, hogy a „szakemberség álcája” mögül kibújva a lélek és az érzelmek is szerepet kapjanak legalább ezen a területen, vagyis a kulturális vezetők kiválasztása során. A pécsi identitásnak ugyanis ez meghatározó része.

A másik fontos része pedig a méltányosság kellene, hogy legyen; amely 2000 éves „alapjog” itt Európában. Javasolnám ezt ma is gyakorolni, és ezzel legyőzhető lenne a sok frusztráció is.

Méltányosságot ugyan elsősorban a politikai többségnek kell gyakorolnia, de az lenne a legjobb, ha a kisebbség is elsajátítaná és élne vele. Akkor sokkal higgadtabb és békésebb hely lenne Pécs is.  

Előző sztori

Győznie kell hazai pályán a PMFC-nek!

Következő sztori

Két baranyai gól hat pontot ért: győzött a PMFC és a Szentlőrinc